A nyárnak lassan vége, a hőségtől lassan végleg elbúcsúzunk, helyette eljön a hűvös, bekuckózós napok ideje. Az ember ilyenkor nagyobb kedvet kap az otthoni időtöltésekhez – főleg a sütés-főzéshez. A kovász az utóbbi időben ismét középpontba került: legyen szó otthoni sütésről, vagy éttermi fogásokról, a különleges házi kenyérfélék elképesztő népszerűségnek örvendenek.
Egészen az ókori Egyiptomba nyúlik vissza a kovász története – világszerte ugyanis innen terjedt el a kenyér. Az első kenyereket kovásszal készítették: hozzávalói között csak liszt, víz, só és köménymag szerepelt. A középkorig kizárólag otthon, maguk sütötték az emberek, majd a 14. században a céhek megjelenésével a pékek céhe is létrejött, az iparosodás során pedig nagyüzemben kezdték gyártani a kenyeret. Ekkor kezdett eltűnni a kovász: helyébe a sütőélesztő lépett.
szerencsére ez mára megváltozott: a kovász egyre népszerűbb a kenyérkészítésben
Néhány pofonegyszerű lépéssel otthon is készíthetünk kovászt, aminek hozzávalóit mindössze liszt és víz alkotja. A cél egy természetes erjesztési folyamat beindítása, ami során a víz aktiválja a lisztben lévő mikroorganizmusokat. A kovász képződéséhez a gabonában és a levegőben jelenlévő baktériumok járulnak hozzá.
A kovászkészítéshez az összetevőkön kívül némi türelemre is szükségünk lesz, ez ugyanis egy hosszadalmas folyamat, amihez nem elegendő a víz és a liszt összekeverése.
A folyamathoz egy pohárra és egy tiszta konyharuhára is szükségünk lesz. Nincs más dolgunk, mint egyenlő arányban összekeverni a lisztet és a vizet, majd letakarni a konyharuhával és hőforrás (például kályha vagy radiátor) mellé helyezni. A kovászt ezután hagyjuk szobahőmérsékleten 9-12 órán át dolgozni, majd „etessük meg”. Ennek során ismét egyenlő arányban adagoljuk hozzá a két összetevőt, keverjük össze, és újra takarjuk le.
Az eljárást egy-két hétig ismételjük, ezután elkészül a kovász.
Ha jól dolgoztunk, egy savanykás illatú, sűrű, krémes állagú, világos- vagy sötétbarna keveréket kapunk. Fontos, hogy az elkészült kovászt innentől hűtőszekrényben kell tárolnunk, tetejére pedig papírtörlőt vagy gézt kell helyeznünk, hogy a levegő szabadon bejuthasson.
Kész kovászunkat kéthetente etessük: az eljárással évekig tárolhatjuk a keveréket.
Miután elsajátítottuk a kovászkészítés folyamatát, nincs más dolgunk, mint megsütni a tökéletes kenyeret.
Hozzávalók: 150 g búzafinomliszt * 150 g víz * 1 ek kovász
Tészta: 300 g búzaliszt * 170 g víz * 1 db közepes főtt, reszelt burgonya * 2 tk só * 1 tk őrölt köménymag * keményítő a kenyérforma megszórásához
Elkészítés:
Az indító adag elkészítéséhez keverjük össze a lisztet, a vizet és a kovászt egy tálban, fedjük le, és hagyjuk erjedni szobahőmérsékleten 9-12 órán át, amíg mennyisége megduplázódik. Közben héjastól főzzük meg a burgonyát, majd miután kihűlt, hámozzuk meg és reszeljük le. Keverjük össze a tészta hozzávalóit az indít kovásszal, majd dolgozzuk simára. Ismét pihenő következik: kenyértésztánkat fedjük le és hagyjuk szobahőmérsékleten pihenni, félidőben óvatosan gyúrjuk át, hogy a buborékok eltűnjenek. A tésztát ezután öntsük az enyhén belisztezett munkalapra, kézzel dagasszuk, majd alakítsuk a kenyérformánknak megfelelően. Keményítővel szúrjuk meg a formát, helyezzük bele a tésztát, majd takarjuk le és hagyjuk újabb 2-3 órán át kelni. 250 fokra melegítsük elő a sütőt, majd a tésztát sütőpapírral bélelt tepsire borítsuk rá. Süssük a kenyerünket körülbelül 10 percig, majd csökkentsük a hőmérsékletet 200 fokra, és süssük még legalább 20 percig.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.