Gyilkosokká válhatnak felnőttként az állatkínzó gyerekek

Miért kezd el egy gyerek állatot kínozni? Miért vernek szét egy magatehetetlen gólyát vagy kiskutyát gyerekek, fiatal felnőttek? Ezt a kérdést még februárban alaposan körüljárta Katona István állatvédő, aki több tanulmányra hivatkozva válaszolt a kérdésekre egy rendkívül jól összeszedett cikkben. Már korábban kiderült, és egyértelmű: párhuzamba hozható a családon belüli erőszak és az állatkínzás. Nem kérdés,  ha nem foglalkozik vele szakember, az állatkínzó kisgyerek deviáns felnőtté válik, és nemcsak a családjára jelenthet majd veszélyt, hanem az egész társadalomra is.  

Kiszolgáltatottság gyerekkorban

A gyerekek fogékonyak és érzékenyek, így a kritikus időszakban nagyon nem mindegy, milyen hatások érik őket, milyen mintát követnek, ezért iszonyú fontos a szülők szerepe, hiszen a tanulás alapja az utánzás. A gyerekek legtöbbször irányítási céllal, bosszúállásból, előítélet miatt, agresszió kiélése végett, kíváncsiságból vagy fóbia (félelem), esetleg nyomás hatására követnek el állatkínzást.

Persze számos más ok is van, mindegyik félelmetes, mert azt jelenti, valami nagyon nincs rendben körülötte. Ha családon belüli erőszak áll a háttérben (rendkívül magas az ilyen esetek száma), akkor a gyerek az állaton éli ki azt a kiszolgáltatottságérzést, amelyet ő is tapasztal. Egy amerikai tanulmány szerint ötvenhárom olyan esetben, ahol családon belüli erőszak miatt kellett vizsgálatot folytatni, több mint 60 százaléknál fordult elő dokumentálhatóan állatkínzás is. Amikor gyerekbántalmazás miatt nyomoztak, már 88 százalékra(!) emelkedett ez a szám.

Állatkínzóból gyilkos is lehet

Továbbá kijelenthető, hogy az olyan gyerekek, akik állatokat kínoztak, agresszív, bántalmazó felnőtté váltak, és jó részük felnőttkorban még gyilkosságot is elkövetett. Ha kezeletlen, nemtörődöm módon foglalkozunk a gyerek efféle agresszivitásával, azzal valójában az erőszakot pártoljuk. A gyereknek elsősorban azt kell megtanulnia, hogy az állat ugyanúgy érez, szenved, mint egy ember, hiszen ugyanolyan érzékszervei vannak, és ha ezt a gyerek nem fogja fel, akkor a nála védtelenebbekkel  (nőkkel, gyerekekkel) mindig erőszakosan viselkedik majd.

Empátiára kell nevelni a szülőt is

Kiss Erika gyermekpszichológus lapunknak elmondta, az állatkínzó gyerekeket empátiafejlesztéssel kezelik. – Át kell éreznie, hogy fáj az állatnak, és rá kell venni, hogy ne akarjon többé fájdalmat okozni. Amikor a kezelése már egy ideje tart, van rá példa, hogy kap egy kisállatot, melyet nagyon erős szülői felügyelet mellett gondoz. Ha jól bánik vele, jutalmazza is szülő.

Legtöbb ilyen esetben a családdal is kell foglalkozni, fejleszteni kell bennük is az empátiát. Az állatkínzó gyerekek sokszor a társaikkal is agresszívek, ehhez a mintát pedig onnan veszik, mi hogyan bánunk másokkal. A szeretetteljes bánásmódot az állatokkal már nagyon korán el lehet kezdeni tanítani. Ha a totyogós meghúzza a macskánk farkát, akkor közbe kell lépni, és megmutatni, hogyan kell helyesen bánni vele, például hogyan simogassa. A büntetés ebben az esetben sem célravezető a gyereknél. Amennyiben a család is dinamikusan részt vesz a gyermek terápiájában, akkor hamarabb lehet eredményt elérni – állítja a szakember.