Miló Viki profi ökölvívó-világbajnokként önfegyelmet, kitartást tanult, amit személyi trénerként is őriz és továbbad. Rengeteg időt tölt mozgással, és végre felfedezte: enni jó! Imádja a kutyáit, a munkáját, és örülne, ha végre betoppanna az életébe a nagy ő.
– Személyi edzőként mondhatni munkahelyi kötelessége egészséges életmódot folytatni. Szigorú szabályok közt él?
– Már nem. Valóban áthatja az egész életemet az egészséges életmód, egyfajta rendszert kaptam általa. Aktív sportolóként nagyon oda kellett figyelnem a táplálkozásomra, az edzések minőségére és a pihenésre is. 2008-ban visszavonultam, azóta egy kis lazaságot megengedek magamnak. Az eredeti szakmám testnevelő tanár, de több edzői tanfolyamot is elvégeztem, és azt gondolom, az edzői munka is a tanári pálya része. Jelenleg bokszedzőként, személyi trénerként, életmód-tanácsadóként dolgozom, és akkor vagyok hiteles, ha példát mutatok.
– Napi hány órát tölt az edzőteremben?
– Változó, naponta tíz-tizenöt órát biztosan, ami köszönhető a tanítványaim lelkesedésének.
– Együtt sportol a tanítványaival, hogy formában maradjon?
– A személyi edzésnek az a lényege, hogy egyénre szabott, így akkor állok be hozzájuk, ha a végzett gyakorlatsor az én edzéstervemnek is a része. A reggeli bokszedzéseken viszont én is aktívan részt veszek. Másként nem tudnám megoldani a saját edzésemet, hiszen állandó időhiányban szenvedek.
– Mesélje el egy napját!
– Általában reggel hét és nyolc óra között érkezem az edzőterembe. Dél körül szaladok haza a kutyáimhoz. Ebédeltetem őket, sétálunk és tréningezünk, hisz’ kutyakiállításokra járunk. Utána alkalmanként találkozás a menedzsmentemmel, majd visszamegyek az edzőterembe, és gyakran este tízig ott is maradok. Ha nem vagyok külföldön, akkor hétvégente is dolgozom. Örülök, ha éjfélkor ágyba kerülök, de általában egy óra, fél kettő felé sikerül elaludnom. Keveset pihenek, mivel ezen elfoglaltságaim mellé még elvállaltam a kelet-nógrádi térségben a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos, környezettudatosságot formáló kampányt is.
– Tudja, hogy a pihenés fontos pillére az egészségnek?
– Tudom és érzem is! Állandóan fáradt vagyok, azonban mint minden embernek, nekem is meg kell élnem valamiből, és a munkámban fanatikus vagyok. A tanítványaim fejlődése érdekében mindent megteszek. Ez a hivatásom! Felgyorsult világban élünk, és a sikerért keményen meg kell dolgozni! Pihenés terén nem vagyok követendő példa.
– A fáradt szervezetet a betegségek is hamarabb megtámadják.
– Szerencsére az immunrendszerem erős. Ugyan sokszor elkapok ezt-azt, mert az emberek betegen is ellátogatnak az edzőterembe, és így jobban ki vagyok téve a fertőzéseknek, de hamar le is küzdöm a kórokozókat.
– 2009-ben daganatos elváltozást fedeztek fel az egyik anyajegyén. Azóta meggyógyult. Feldolgozta a történteket?
– Igen, és nem lettem paranoiás. Nem aggódom túl magam. Tudom, hogy túl vagyok rajta, és soha többé nem lesz ilyen súlyos betegségem! Az anyajegyeimet rendszeresen figyelem. Kontrollvizsgálatra évente egyszer kell járnom, de ha változást észlelek magamon, akkor természetesen orvoshoz fordulok. Inkább többször is mutassuk meg magunkat szakembernek, mintsem egyszer is baj legyen!
– Tudatosan étkezik?
– Aktív sportoló időszakomban az edzőm megszabta, mit és mikor ehetek. 50,80 kiló volt a versenysúlyom, ezt tartanom kellett. Már szabadabban táplálkozom. Annyira jó enni! 27 évig vissza kellett fogni magam, most élvezem az ételeket. A súlyomra sem kell annyira figyelnem. Átlagos lett a testsúlyom, 56 kiló vagyok. Az étkezéseimre azért figyelek. Többször, kisebb adagokat fogyasztok. A-s a vércsoportom, hamar savasodom, gyakran kell lúgosítanom. Rengeteg zöldséget fogyasztok, a szénhidrátokkal, alkohollal csínján bánok, viszont csokifüggő vagyok. Akaraterőre van szükségem, hogy visszafogjam magam.
– Saját készítésű ételeket fogyaszt?
– Nem, főzésre nincs időm. A munkahelyem közelében van egy kifőzde, ott szívesen elkészítik, amit kérek.
– Szokott lefekvés előtt bűnözni?
– Előtte 2-3 órával nem ajánlatos enni. Én gyakran csak éjjel kerülök ágyba, így előfordul, hogy este tíz órakor vacsorázom. Gyomrot terhelő ételt azonban nem választok ilyenkor.
– Lelkileg hogy van?
– Azt hiszem, úgy is jól. Amikor abbahagytam az ökölvívást, kicsit megroggyantam. Ugyan volt már munkahelyem, az életem a szokványos mederben folyt, csak épp kimaradtak a délutáni edzések, mégis összezuhantam. „Úristen, így már nem is én vagyok a Miló Viki!” – gondoltam. Aztán megtaláltam a boldogságot a munkámban. A tanítványaim sikerének éppúgy örülök, mint ha versenyt nyertem volna. Ráadásul folyton a páromat kerestem, és ez megviselt.
– Megtalálta?
– Sajnos nem, viszont a kutyáim segítségével magamra találtam. Az a probléma, hogy az emberek 20 és 30 közt ismerik meg a párjukat. Én ezt az időszakot a sportnak szenteltem. A jelenleg korban hozzám illő férfiak nősek, vagy épp elváltak és gyermekeik vannak, ami megnehezíti az ismerkedést. Elkönyveltem, ha jön valaki, szívesen fogadom, addig pedig kutyázom. Általuk kinyílt a világ, sok emberrel ismerkedem meg. Boldog vagyok! Azzal szoktam viccelni, hogy a közösségi oldalon a családi állapot rovatba is azt írhatnám: kutyás.
Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!
