Három hónapon keresztül egy kamerával naplózta mindennapjait Völgyesi Gabi, az eredményt júniustól láthatjuk az RTL II képernyőjén. A Unique énekesnőjének életében most az anyaság játssza a főszerepet, de a zenekarral már kitűzték az újabb nagylemez megjelenésének határidejét. Kameráról, gyerekekről, jogi karrierről is beszélgettünk.
Együtt élni egy kamerával
Júniustól egy videonapló-sorozatban, a Szelfi című műsorban láthatjuk. Milyen érzésekkel engedte be a kamerát az otthonába?
Kicsit távolabbról közelíteném meg a történetet: alaposan tájékozódtunk, amikor felvetődött a lehetősége annak, hogy mi is szerepeljünk a műsorban. Sok információt kaptunk arról, hogy a Magyarországon eddig még nem látott formátum a gyakorlatban miként működik. A szereplők valós életét láthatjuk benne, és rajtunk múlik, hogy mi mit mutatunk, és miként mutatjuk meg. Férjemmel, Kovacsics Ádámmal arra jutottunk, hogy bár sok az ismeretlen a képletben, de belevágunk.
Elsősorban azért, mert szimpatikus, amit a műsor képvisel. Szembemegy a mostani trendekkel: a közösségi oldalakon megosztott felszínes pillanatokkal, a mindig csak előnyös oldalunkat mutató képekkel. Az álszentséggel. Mert nem olyan módon élnek az emberek, ahogy azt például a Facebookon látjuk. Itt az őszinteség a kulcsszó, ebben a műsorban őszinték a gondolataink, a cselekedeteink. Meghatározó három hónap volt az életemben a forgatás, és az is nagyon fontos lesz, hogy mindebből mi csapódik le: milyen vonzata lesz a képernyőn látottaknak a Unique-ra, Völgyesi Gabira mint brandre. De bízom a műsor készítőiben, alaposan feltérképeztük egymást, mielőtt elkezdtük a közös munkát.
Nem volt egyszerű beengedni egy kamerát az intim szféránkba, erős tanulási folyamatot jelentett. Mert hiába szerepeltem már millió kamera előtt, ez teljesen más volt, itt nincs előre kitalált forgatókönyv. Előfordult, hogy az intimitásunkat zavarta a kamera, de aztán egy idő után fejben teljesen ki tudtam kapcsolni.
Férjével közösen döntöttek a szereplésről, a tágabb család mit szólt hozzá?
Ez egy új formátum itthon, de amikor először hallottak róla, nyilván mindenki az eddig látott valóságshow-kra gondolt. Ám míg ott a szerkesztők irányítják a történéseket, ebben a műsorban a szereplő a saját filmjének rendezője és operatőre is egyben. A saját életünk forog a kamera előtt, a saját konfliktusaink láthatóak. Ádámmal nekünk is meg kellett emésztenünk ezt, ezért is hosszasan mérlegeltünk, mielőtt igent mondtunk.
Korábban nyilatkozta, hogy nehezen találta a helyét az anyaság, az énekesi pálya és a jogászi karrier hármasában. Most hogy érzi magát?
Az érzéseim leginkább az anyaságból fakadnak, hiszen itt van a két szerelembomba: a két kisfiam, akiket el kell látni. Nekem most ők az elsők, a legfontosabb boldogságforrást ők jelentik. Igen, közben ott a Unique, a jogi karrier és az egyéb ambíciók. Néha nagyon kerek minden, néha pedig előtör a vívódás, de ilyenkor leállítom magam, hogy: Gabi, nyugodj meg, most az anyaság ideje van. Türelmetlen típusként néha nehéz kivárnom a következő időszakot, de tudom, hogy annak is eljön majd az ideje. A zenekarral hamarosan kislemezt jelentetünk meg, és kiszabtunk egy határidőt a nagylemez létrejöttéig is. Van egy csomó dalfoszlányunk, amit össze kellene fésülni. A jogi témával is foglalkozom, nem létező szabadidőmben nem is keveset.
Az énekesi pályán a kreatív oldala, a jogászatban pedig a racionális, szabálykövető személyisége mutatkozik meg. Milyen ez a kettősség?
Ha sokat hagyok ki valamelyikből, akkor hiányzik. Tényleg nagyon szeretek egy kicsit általánosabban gondolkodni, mintsem a hétköznapok szintjén. Jó, hogy használhatom az agyamat a gyerekekkel való gügyörészés mellett. Ez alatt nem azt értem, hogy nem nevelném értelmesen őket. (Nevet.) A jog szellemi kihívás. Az éneklés pedig ösztönből jön, ott nem kell gondolkodni. Ha vannak feszültségek, azt a zenében kiélem. A gyerekeknek is gyakran énekelek, jó érzéseket szabadít fel.
Szeretetteljes testvérek
A három és fél éves Martin és a másfél éves Eliot anyukája. Milyen testvérek a fiúk?
Martinnál irigyebbet még nem láttam, de szeretetteljesebbet sem. Ha a kisöccse épp nincs itthon, akkor egyből kérdezi, hol van Elcsikém? Amikor pedig együtt voltak a családi napköziben, az óvónőktől tudom, hogy Martin felpattant, megölelte az öccsét, aztán ment tovább a dolgára. Néha vannak ilyen érzelmi felindulásai, nagyon aranyos. Együtt játszani még nem tudnak, maximum, amit Martin felépít, azt Eliot lerombolja. Utána pedig azon megy a sírás, hogy a nagyobbik elvette a kisebbiktől a játékát...
Hogyan kezeli az ilyen helyzeteket?
Sokat olvasgattam a témáról, a testvérek közötti irigységről. Martint arra kell nevelni, hogy ne vegyen el minden játékot az öcsikéjétől, vagy legalább egy cserealapot kínáljon fel. Martin folyton pörög, egy energiabomba, így arra is figyelnünk kell, hogy ne kösse le minden energiánkat, Eliotra is maradjon elég energia, elég törődés.
Tudatos döntés volt a két év korkülönbség a gyermekek között?
Igen, a tervezés abszolút tudatos volt. Nyilván azt nem tudhattuk, hogy az élet miként rendez, de szerencsére a megvalósítás is sikerült. Mind a ketten januári gyermekek, ami azért is jó, mert a szülés után a nyári fellépésekre már visszaállhattam a zenekarba.
Tudatosnak kell lenni
A nem létező szabadidejében milyen kikapcsolódást választana?
Szépirodalmat olvasnék vagy egy jó, minőségi ponyvát – a gyerekek születése előtt rengeteget olvastam. Ha gyorsabb örömszerzés a cél, akkor kikapcsol egy jó film vagy egy színházi előadás is.
A férjével mennyi idejük jut egymásra?
Tudatosnak kell lennünk, mert különben semennyi sem jutna. Erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy ne csak a gyerekek strukturálják az életünket, ne mindig az ő szempontjuk szerint éljük a mindennapokat. Fontos, hogy mi is jól érezzük magunkat, egyénileg is, mert csak akkor tudunk teljesen a gyermekek felé fordulni, átadni a szeretetünket.
Mennyire fontos, hogy megélje a nőiességét, például szép ruhákba öltözzön?
Erre az igényem kicsit megkopott mostanság, mert két gyerek mellett fő a kényelem. Márpedig a szép ruha, a magas sarkú minden, csak nem kényelmes, inkább gátol. De szeretek kiöltözni, ha a színpadra állok, megtehetem, vagy akkor is, ha színházba, más társasági eseményre megyünk.
A gyerekek örököltek zenei tehetséget?
Martinról hosszú ideig azt hittem, hogy egy hangon tud csak énekelni, mostanában vettem észre, hogy ez már nem így van, hanem szépen, tisztán énekel. Ennek ellenére kettejük közül Eliot rendelkezik több muzikalitással, ritmusérzékkel. Amikor énekel vagy zenét hall, csillog a tekintete.
Mit szólna hozzá, ha anyukájuk példáját követve jelentkeznének a „Tinisztár kerestetik” tehetségkutató mai megfelelőjébe?
Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a gyermekeimet felkészítsem az élet minden területén jelentkező problémákra. Fontos a kérdés, hogy milyen munkát választanak majd, de ez egyelőre mellékes. Szeretném, hogy mindketten járjanak egyetemre, ne egy büfé szakra, hanem közgazdasági, orvosi, jogi egyetemre, az a lényeg, hogy tágítsa a látókörüket, tapasztaljanak, tanuljanak. Legyen választási lehetőségük az életben. Utána érezzenek rá arra, hogy mit szeretnének, miben tehetségesek, én pedig mindenben támogatni fogom őket.
A további tartalomból:
Keresztes Ildikó: „Én vagyok a legnagyobb kritikusom”
Egy közülünk: Nanni – képekbe öntött szavak
Szépség: 3 ötlet nyári a ragyogásra
Férfiak piros pólóban: Mit üzennek a színek?
Divat: Mi van a ruha alatt?
Dr. Szöőr Anna: Létezik a női üvegplafon
Gasztro: 6 ok, amiért érdemes steviát használni
Egészségünkre!: Vízfogyaszáts nyáron
Beszéljünk róla!: Fejlesztés mozgással, zenével, játékkal
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
