Természetes, hogy a férfi életében a nők sokat jelentenek, de időközben rájön az ember, hogy ez a korral azért megváltozik. Korda György írása a szerelemről.
Harmincnégy éve nekem a nő minden szempontból egy valakit jelent: Klárikát. Nekem ő a szerelmem, a szeretőm, a társam, a párom, a mamám. Tehát minden, ami csak egy nő lehet. Pedig azelőtt el sem tudtam képzelni, hogy ez valamikor így lesz.
Életemben a hölgyek központi szerepet játszottak. Már tizennégy évesen, amikor először volt dolgom nővel, éreztem, hogy ez így lesz. Gyerekfejjel még nem tudja az ember, mi a szerelem. Persze azt hiszi, hogy tudja. Általános- és középiskolában is voltak lányok, akiknek már a látása olyan érzést váltott ki belőlem, amiről akkor azt hittem: ez a szerelem. Szóval, tizennégy évesen tizenhatnak adtam ki magam annak a lánynak, akivel életemben először együtt voltam. Sose felejtem el azt a levelet, amit egy hét után kaptam tőle. Az állt benne: Gyurikám, nagyon szerettelek, de amit eddig csináltál, azt nagyon ügyetlenül csináltad.
Voltak szerelmeim, élettársaim, rövidebb-hosszabb kapcsolataim. Mindegyik más-más érzést csalt elő belőlem. De utólag rá kellett jönnöm, hogy ezek leginkább a testiségrôl szóltak, ők nem voltak igazán a társaim. Például egyiküknek sem árultam el, hogyan állok anyagilag. Mindig külön kezeltem a pénzem, sohasem közösködtem senkivel. Ha jól belegondolok, valójában semmit sem tudtak rólam. Azt sem, hogy mennyit keresek, azt sem, hogy mekkora vagyonom van, és azt sem, milyen is vagyok valójában. S bár talán nem tartoztunk össze lelkileg, mindig a legnagyobb tisztelettel voltam és vagyok egykori szerelmeim iránt.
Bevallom őszintén: nagyon sok hölggyel volt kapcsolatom, és néha gondolok arra, vajon azóta kinek hogyan alakult a sorsa. Többségükre büszke vagyok. Van például egy hölgy, akivel 1970-ben ismerkedtem meg Pécsett egy turné során. Felszolgálóként dolgozott, és nagyon megtetszett nekem. Bensőségesebb barátságba kerültünk, és azt találtam mondani neki, ha majd Pesten jár, keressen fel. Persze nem gondoltam komolyan. Fél év múlva kopogtatott az ajtómon, két bőrönddel a kezében. Egy évig éltünk együtt, elhelyeztem őt a fővárosi vendéglátó szakmában, nagy sikereket ért el. Rá is büszke vagyok. Remélem, ő is szeretettel emlegeti a nevemet.
De az első, akivel mindent megosztottam egyetlen pillanat alatt, Klári volt. Ebből tudtam, hogy ez az igazi szerelem. Ő se kérdezte, én se kérdeztem, de rögtön, az első perctől fogva mindketten tudtuk, hogy itt minden közös. Ami az övé, az az enyém, ami az enyém, az az övé is. A megismerkedésünk előtti korszakomban a nő és a szerelem elsősorban a szeretkezést jelentette számomra. Klárikával más értelmet nyert a szerelem: ma elsősorban az összetartozást jelenti.
Nagyon sok mindent kaptam a nőktől, és ezért hálás vagyok nekik: izgalmat, kalandot, szerelmet, szépséget, odaadást, hűséget, hűtlenséget. Mindent átéltem velük kapcsolatban. De harmincnégy évvel ezelőtt belépett az életembe az Igazi, a nagy Ő Balázs Klári személyében. Számomra azóta csakis ő jelenti a Nőt.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
