A jó kutya tudja, ki a falkavezér

Kutyusa viselkedése valóban szokatlan, az igazi megoldásban valószínűleg egy kutyakiképző tudna segíteni. Azt írja, négyhetes kora óta van önnél a kutyus. Ez nagyon korai elválasztást jelent, aminek komoly következményei lehetnek. Nem véletlen, hogy már jogszabályba is foglalták: a kutyakölyköket nyolchetes koruk előtt nem szabad anyjuktól elválasztani.

A kicsik ebben a pár hétben tanulják a szociális viselkedés alapjait. Anyjuk, testvéreik visszajelzéseiből megtanulják, mekkorát szabad harapni, hogy ne fájjon, meddig szabad feszegetni a felnőtt állatok, illetve az emberek türelmét. Amivel ilyenkor találkoznak, attól valószínűleg nem fognak félni. Sok tenyésztő épp emiatt 10-12 hetes koráig nem adja oda a kiskutyát.

Biztos vagyok benne, hogy nem készakarva lett ilyen korán elválasztva kutyusa, de ennek ellenére sok mindennek okozója lehet. A fertőző betegségektől való félelem is megnehezíti a szocializálódást. Az oltásokkal még nem rendelkező kölyköket nem biztonságos utcára vinni, pedig pont ezekben a hetekben tudnák igazán megtanulni, hogy nem kell félni az autóktól, emberektől, más kutyáktól. Ezekre később is megtanítható, de hosszabb időre és türelemre van hozzá szükség.

Alaposan végig kellene gondolni, mi történhetett kutyájával a házban, amiért ennyire nem akar bemenni? Megijedt valamitől? Vagy mindig akkor akarta bezárni, ha elment otthonról? A szófogadás titka pedig a falkavezérség kérdése. Sajnos sok kutyus, amelyet nagyon szeretnek, és emiatt sok mindent elnéznek neki, hajlamos a gazdája fejére nőni. Valószínűleg kutyája nem fogadja el önt mindenek felett állónak, azaz úgy érzi, hogy nagy baj úgysem lesz belőle, ha nem fo-
gad szót.

A rejtély igazi megfejtéséhez a kutyus pontos megfigyelésére lenne szükség, majd következetes nevelésre egy szakember segítségével. Ne keseredjen el, de ne is várjon sokáig, kedvence még jól tanítható és szocializálható.