
A védekezés nem újkori találmány. Az emberek már az ókorban is keresték a módját annak, hogyan védekezzenek a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek ellen. Bár az orvostudomány és a higiéniai ismeretek kezdetlegesek voltak, az ösztönök – és a találékonyság – már akkor is működtek. Az óvszer evolúcióját közelebbről megnézve az egyetlen, ami biztosan állítható, hogy a szükség és a félelem hívta életre ezeket a furcsábbnál furcsább találmányokat.

Az első fennmaradt bizonyítékok az óvszer evolúciójára körülbelül i.e. 3000-ből származnak, Egyiptomból, ahol férfiak lenvászonból készült hüvelyeket viseltek – valószínűleg nem fogamzásgátlás céljából, hanem rangjuk vagy varázslatos védelmük jelzésére. A rómaiak viszont már praktikusabb céllal is használták az „elődeiket”: állatok – főként birkák, disznók és halak – hólyagját vagy vakbelét húzták fel, és ezek szolgáltak az első valódi óvszerként. Az állati hólyag óvszer nemcsak kényelmetlen lehetett – a higiéniáról nem is beszélve –, de messze nem volt annyira megbízható, mint a mai verziók.
A középkor Európájában a vallás és a társadalmi elvárások miatt a védekezés nemcsak tiltott, hanem bűnös dolognak számított. Ennek következtében az emberek inkább házi praktikákhoz nyúltak: méhviaszt, gyapjút, vagy akár citromszeleteket is alkalmaztak a női oldalon – de a férfiak számára ekkor még nem volt elterjedt védekezési eszköz.
A 16. században Gabriel Fallopius (igen, akiről a petevezetéket is elnevezték) írásaiban már szerepel egy vászonból készült, gyógyszerrel átitatott óvszer, amelyet szifilisz ellen javasoltak. Ezeket az eszközöket ecettel vagy gyógynövényes kivonattal is kezelték, és a használatuk elsősorban nemi betegségek elkerülésére szolgált. A védekezés a történelemben tehát mindig is a szükség és félelem keverékéből született.
Az 1800-as évek közepén, Charles Goodyear nevéhez fűződik az a vulkanizálási eljárás, amely lehetővé tette a gumi rugalmas és tartós felhasználását. Az első gumi óvszerek vastagok, kényelmetlenek és drágák voltak – ráadásul újrahasználták őket, mint egy zoknit.

A latex feltalálása az 1920-as években óriási előrelépést hozott. A szexuális védekezés innentől kezdve nemcsak hatékonyabb, hanem sokkal könnyebben hozzáférhető is lett. A második világháború idején már a hadsereg is osztotta a katonáinak, és ekkor vált végérvényesen tömegtermékké. Ma már akár bioalapú vagy allergiamentes verziók is elérhetők, sőt, a dizájn is fontos szerepet kapott az ipari óvszergyártás és tervezés területén.
Bár a régi módszerek kreatívnak tűnnek, szerencsére már nem kell állati részekkel vagy citrommal próbálkoznunk. Az óvszer evolúciója hosszú utat tett meg, míg eljutott a mai biztonságos, diszkrét és hatékony formájához. Egy dolog viszont változatlan: a tudatosság és a védekezés fontossága, függetlenül attól, hogy milyen korszakban élünk.
Az óvszer történelme:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:




Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.