
Ha azt hiszed, hogy a középkorban az intim együttlét unalmas, puritán dolog volt, hatalmasat tévedsz. Az egyház persze szigorúan szabályozta, mikor, hogyan és miért lehetett együtt lenni, de a találékonyabbak mindig megtalálták a kiskapukat, és bizony olyan bizarr hálószobai szokások is voltak, amelyeket meghallva vagy kínosan nevetünk, vagy döbbenten hallgatunk, de az biztos, hogy nem unjuk el magunkat. Cikkünkben most öt ilyen szokást, szabályt mutatunk.
A középkorban az egyház konkrétan előírta, hogy a „legális” póz a misszionárius volt. Minden más helyzet bűnnek számított. Egyes szerzetesek részletes útmutatókat is írtak arról, mikor és hogyan „szabad” házaséletet élni. Például böjti időszakban vagy vasárnap semmiképp. Az orális és anális közösülésnek továbbá minden formája tiltott volt, hiszen az olyan aktus, amelyből nem születhetett gyermek, bűnnek számított.
A fiatal nők szüzessége komoly értéket képviselt. Nemcsak társadalmi, hanem gazdasági szempontból is: sok helyen a házasságkötés előtt a vőlegény családja szó szerint „megfizette” a szüzességet. Ez nemcsak a hozományban jelenhetett meg, hanem ajándékokban is – föld, állat vagy éppen pénz formájában. Társadalmi rétegtől és a helyi szokásoktól függően az ár néhány tehén vagy több tucat birka lehetett.
A középkorban egészen hétköznapi dolgokkal helyettesítették a mai modern intim segédeszközöket. A száraz kenyér például gyakran szerepelt házi készítésű „alkalmatosságként” a középkori hálószobákban. Elég nehéz elképzelni, de ez tényleg dokumentált szokás volt egyes régiókban.
Nemi betegségek a középkorban
A nemi betegségek a középkorban is jelen voltak, sőt igazi járványokat okoztak. A szifilisz például a 15. század végén jelent meg Európában, és olyan gyorsan terjedt, hogy sokan „isten büntetésének” hitték. Ha valaki elkapta, azt társadalmilag is megbélyegezték, hiszen a nemi betegség az „erkölcstelenség” bizonyítéka volt.
Nem mindig volt magánügy a nászéjszaka. Előfordult, hogy a falu vagy a család tagjai szó szerint tanúi voltak az aktusnak, hogy megbizonyosodjanak róla: a házasság valóban „megköttetett”. Ez persze mára teljesen elképzelhetetlen, de akkoriban sok helyen bevett szokásnak számított.
A középkori ember imádta a babonákat. Nem volt ritka, hogy a férfiak apró fallosz alakú amuletteket hordtak, amelyekről azt hitték, fokozzák a termékenységet és a férfiasságot. A nők pedig különféle főzetekhez fordultak, ha szerelmet vagy vágyat akartak ébreszteni valakiben.
A középkor intim szokásai elsőre furcsának, sőt bizarrnak tűnnek, de ha jobban belegondolunk, pontosan ugyanaz a vágy és kíváncsiság hajtotta az embereket, mint ma. Csak éppen más keretek között élhették meg a szükségleteiket. Ki tudja, pár száz év múlva talán a mai szokásokon borzad majd ugyanígy a jövő generációja.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.