
Amikor az ókorról beszélünk, legtöbben harcosokra, istenekre és háborúkra gondolunk. Pedig a mindennapok éppoly sokszínűek voltak, mint ma – a hálószobától az étkezőasztalig. Az ókori görögök, rómaiak és egyiptomiak meglepően sokat foglalkoztak a szerelemmel és annak minden formájával, sokszor olyan szokásokat kialakítva, amelyek ma inkább mosolyt vagy megrökönyödést váltanak ki belőlünk. Eltérőek voltak az erotikus preferenciák és tabuk, amelyekről ma már alig hallani. Alábbi cikkünk ezeket a fülledt, erotikus titkokat fedi fel, bemutatva, hogy az ókoriak hogyan élték meg a szerelmet és a vágyat, amelyek az ókor gyönyörének titkai voltak.
Az ókori Görögországban a prostitúció legális volt, sőt, egyes esetekben az állam irányítása alá tartozott. Az athéni törvényhozó, Szolón, például szabályozta az államilag támogatott bordélyházak árait. Ezek az intézmények nőknek és férfiaknak egyaránt munkát adtak, utóbbiak elsősorban idősebb férfi klienseket szolgáltak ki.
Az utcai prostituáltakhoz képest ezek a helyek olcsóbb szolgáltatásokat kínáltak, az utcán dolgozó nők pedig egyedi módszert alkalmaztak: olyan szandált viseltek, amely a homokba „kövess engem” feliratot nyomott. A bordélyházakból származó adóbevételekből Szolón még egy templomot is építtetett Aphrodité, a szerelem és gyönyör istennőjének tiszteletére.
Azt gondolnánk, hogy Rómában a gladiátoroknak, akiknek nagy része rabszolga volt, kevesebb lehetősége volt a szerelem terén, a feljegyzések azonban mást mutatnak. A pompeji falfeliratok tanúsága szerint a gladiátoroknak hatalmas női rajongótáboruk volt, akik hatalmas összegeket is hajlandóak voltak áldozni egy-egy pásztoróráért, és akik a társadalom minden rétegéből származtak.
Még a római császárok családjában is előfordult, hogy egy gladiátor iránti szenvedély elképesztő eseményekhez vezetett. Faustina, Marcus Aurelius császár felesége állítólag vonzódott egy gladiátorhoz. Férjének beismerte a dolgot, aki egy jós tanácsára arra kényszerítette Faustinát, hogy feküdjön le a férfival, akit ezután megöltek. A szertartás részeként Faustinának a gladiátor vérében kellett megfürödnie, mielőtt visszatért a férjéhez.
Az ókori orvosok és bölcsek meglehetősen korlátozott ismeretekkel rendelkeztek az emberi anatómiáról, ami számos bizarr hiedelemhez vezetett. Az egyik legkülönösebb teória az volt, hogy a nők méhe a testen belül vándorol, és a helyváltoztatása „hisztériát” okoz. Hogy visszatereljék a méhet a helyére, a gyógyítók gyakran kellemetlen szagokkal vagy hangos zajokkal próbálták megijeszteni. A női gyönyörközpontról is megvolt a saját véleményük: a kisebb méret volt az ideális, de ha egy nőé nagyobbra nőtt, azt műtéti beavatkozással „kezelték”.
Az étkezési szokások szintén érdekes szerepet játszottak az ókori erotikus életben. A férfiaknak alaposan meg kellett válogatniuk, mit esznek a „férfiúi teljesítés” érdekében. A görögök például úgy hitték, hogy a saláta a merevedés ellenszere, és fogyasztása azonnal keresztbe tesz a férfiasságnak.
Az egyiptomiak azonban pont az ellenkezőjét gondolták, és a termékenység istenének, Minnek szánt szent orgiákon egy, a római salátához hasonló növényt, a Lactuca serriolát szolgálták fel, mert úgy vélték, hogy az fokozza a vágyat. Az olívaolaj is gyakori segédeszköz volt a hálószobában, nemcsak étkezési, hanem külső használatra is, gyakran növényi adalékokkal keverve.
A ma természetesnek vett nyilvános csókolózás az ókori görög és római arisztokrácia körében nem volt elfogadott. A férjek hazatérve megcsókolták feleségüket, de nem a szeretet jeleként, hanem hogy kiderítsék, ittak-e bort, ami a nők számára tiltott volt. A csókok népszerűsége különösen visszaesett, miután köztudottá vált, hogy sok római emberi vizelettel mosott fogat. Ez persze azonnal megkérdőjelezte a szájhigiénia általános minőségét.
A történelem leghírhedtebb uralkodói, mint Nero vagy Caligula, még a „kanyarban sem voltak” a szexuális furcsaságok terén, ha elődjükhöz, Tiberius császárhoz mérjük őket. A császárok életrajzírója, Suetonius szerint Tiberius Capri szigetén valóságos „gyönyör élményközpontot” hozott létre. Fiatalokat gyűjtött maga köré, fiúkat és lányokat egyaránt, akiknek bonyolult aktusokat kellett végrehajtaniuk, amelyekben a császár hol néző, hol résztvevő volt.
Különösen bizarr jelenetek játszódtak le a fürdőmedencéjében, ahol kisgyermekeket arra tanított, hogy a víz alatt falánkságot imitálva csókolózzanak vele. A császár „kis halacskáknak” nevezte őket.
Az ókoriak a vágyat sokkal szabadabbnak ítélték meg, mint a mai ember. A szerelem, a vágy és a vonzalom nem korlátozódott kizárólag egy nemre. Ennek egyik legismertebb története Hadrianus császárhoz és szeretőjéhez, a fiatal Antinooshoz kapcsolódik. Hadrianusnak elrendezett házassága volt Sabina császárnővel, és bár feleségével udvarias volt, nyíltan tartott fenn kapcsolatokat más nőkkel és férfiakkal egyaránt.
A császár ötven éves volt, amikor Antinoosszal, egy 18 éves, egyszerű származású fiúval találkozott. A pár ettől kezdve elválaszthatatlan lett, Sabina pedig egy szerelmi háromszög akaratlan résztvevőjévé vált. Kr. u. 130-ban egy egyiptomi körút során a fiú hirtelen eltűnt. Testét soha nem találták meg, és azt sem sikerült kideríteni, hogy miért tűnt el. Hadrianust felemésztette a gyász.
Néhány héten belül a fiút istenné avatta, és elrendelte, hogy szobrokat készítsenek róla, és az egész birodalomban imádják őt. Ez volt az első eset, hogy egy közembert, egy szeretőt, deifikáltak. Évekkel később Hadrianus Sabinát is istenné avatta, miután az asszony meghalt, ám Antinoos iránti rajongása a múzeumokban látható szobrok tanúsága szerint a mai napig fennmaradt.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.