Szenvedély és gyönyör a honfoglalás korában: az ősmagyarok intim szokásai

Nem sokat hallunk az ősmagyarok intim szokásairól, pedig ez is ugyanúgy a történelmünk szerves része, mint az életmódjuk bármely más aspektusa. Sőt! A téma kifejezetten érdekes, és sokoldalú is.

Egy biztos, hogy sem szégyennek, sem tabunak nem számított az együttlét a honfoglaló őseinknél. Nehéz is lehetett volna, hiszen a jurtákban együtt élt az egész család. Apa, anya, gyerekek, de még a szolgák is, ezért a gyerekek kiskoruktól kezdve, egészen közelről ismerték a házasélet „hálószobai” szokásait. Nem volt szükség a ma ismert méhecskés hasonlatokra, és más felvilágosításra.

Nudizmus a honfoglalás korában

Ezek után nem meglepő, hogy a meztelen test látványa is mindennapos volt az őseink körében. A pucér emberi test nem számított erotikus tabunak. Sőt! A tisztálkodás, fürdés közösségi élmény volt, amit – néhány forrás szerint –bőrből készült, hordozható fürdőkádakban oldottak meg.

Ruhában vagy anélkül?

Mivel a honfoglalás korában – 9-10. század – a női és férfi ruházkodás még nem igazán tért el egymástól – bő hosszú nadrágot, posztó felsőt és lenvászon alsóneműket hordtak – az intim együttlét alatt, a nőknek le kellett venniük minimum az alsó ruházatukat. Így valószínűleg az ősmagyarok (is) meztelenül éltek nemi életet, – bár később, a hosszú, női szoknyák megjelenésével, ez a szokás megváltozott.

Csajozás ősmagyar módra

A mai felfogásunk szerint, az ősmagyarok intim szokásainak egyik legbizarabb része talán az, hogy a fiatalok, már 13-14 éves korukban megkezdték a nemi életet. 16-18 éves korukra pedig már meg is házasodtak. De a házasságkötés nem volt egy olyan szakrális vagy jogi aktus, mint amilyen a modern korban: nem kellett hozzá sem templom, sem hivatalos iratok. Egyszerűen a törzsnek kellett elfogadnia a szerelmi köteléket.

Talán a legismertebb honfoglalás kori szerelmi tradíció a leányrablás volt. Ez az erőszakos szokás társadalmilag is elfogadott volt az ősmagyar törzsek körében, de idővel finomodott: a lányok és a szülők beleegyezését is kikérték, és egy idő után, egyszerű hagyományőrző szokásként maradt meg. De csak Szent István törvényei kezdték az asszonyszerzés ezen formáját visszaszorítani.

A honfoglalás kori válás is egy egyszerűbb folyamat volt, mint a modern korban. Ha valami nem működött, nem erőltették.

A hűség és hűtlenség fogalma a magyar felmenőinknél

A poligámia sem ment ritkaságszámba az ősmagyaroknál. A férjek tarthattak ágyasokat. Akár szabad nőket vagy szolgálókat is. Társadalmilag ez is teljesen elfogadott volt.

A leányrabláshoz hasonlóan, a házasságtörésről is csak a 11. század végén, Szent István törvényei rendelkeztek. A férfiak házasság alatt, de nem házastársukkal történő nemi együttléteit, valószínűleg nem tekintették házasságtörésnek.

De nem csak a férfiak pajzánkodtak egy harmadik féllel. A hosszabb hadjáratok ideje alatt, a nők is kereshettek maguknak más alkalmi partnert az intim együttlétekhez.

Az alábbi videóból többet tudhatsz meg a honfoglaló magyarok hadművészetéről:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: