
Napra pontosan 49 éve indította el George Lucas azt az intergalaktikus kalandot, mely évtizedekre meghatározta a science-fiction és a popkultúra világát. A Star Wars: Egy új remény olyan hullámot indított el, amely még ma is a partokat mossa, még akkor is, ha az utóbbi években ez a tendencia kicsit kifáradni látszik a Disney vezetése alatt. Ez viszont mit sem vesz el az eredeti filmek bájából, meglepően mély meséjéből a jó és a rossz klasszikus összecsapásáról, amelyet nem lehet akármilyen fegyverrel megvívni.

Az első fénykardok Ralph McQuarrie koncepciós rajzain jelentek meg. A művészi igényű látványterveken visszatérő volt az Erő-használók hagyományos fegyvere, de ezeken a kardok markolata sokkal robusztusabb kinézetű volt és a designer ezt a tömény energiát, mely egy ilyen fegyverből felszabadul fehér színnel ábrázolta. Ettől aztán nem csak eltértek a későbbiekben, de a hozzájuk rendelt színekhez külön jelentés is társult a későbbiekben.
A fénykard mindig egy szimbólum akart lenni egy letűnt korból, ahol a szemtől szemben küzdelem és a becsület külön tiszteletet érdemelt. Ennek a háttere leginkább a szamurájokhoz visszavezethető filozófiájában és működésében egyaránt: egy szamuráj kardja pontosan olyan éles volt, hogy ha csak hozzáért valaki az éléhez, képes volt sebet ejteni.
Ezt a motívumot George Lucas tudatosan használta a Star Wars-filmekben. A főbb történetszálban Luke Skywalker (Mark Hamill) és Obi-Wan Kenobi (Alec Guinness) testesítették meg ezt a hagyományelvű és becsületesebb küzdési formát, míg a lézerpuskával hadonászó Han Solo (Harrison Ford) a modern világot személyesítette meg, aki jobban tiszteli a mai technológiát, ami idegen a klasszikus értékektől. George Lucas egyik legfőbb inspirációjának a Rejtett erőd című filmet nevezte meg, amely a japán rendező, Akira Kurosawa klasszikusa. A Star Wars-univerzum legrégebbi darabjai kifejezetten a szamurájharcokat idézte meg és csak később, az előzménytrilógiában hozták be az őrültebb, akrobatikus harcokat.
A legősibb Star Wars-rajongók között is akadnak olyanok, akik szinte már tűkön ülnek, hogy kioktassák az embereket arról, hogy a lézerkardot valójában fénykardnak nevezzük. Komoly tévhit, hogy a magyar fordítók hívták először lézerkardnak a jedik fegyverét, hiszen a legtöbbször „lightsabre” (fénykard) formájában utaltak rá a filmekben. A valóság viszont az, hogy az első vázlatokban „laser sword” (lézerkard) szerepelt és ez később az előzménytrilógia eredeti nyelvű verziókban is megtalálható felcsendült – egész pontosan a Baljós árnyakban, amikor a fiatal Anakin (Jake Lloyd) arról kérdezi Qui-Gonn Jinnt (Liam Neeson), hogy jedi-e. Ugye látjuk, hogy ebben a kérdésben mindenkinek igaza van? A fénykardok színének megvitatása egyébként is izgalmasabb téma.
A Star Wars történelme szerint a fénykardok színét a bennük tartott kristály színe adja. Az évek alatt viszont külön szimbólumrendszer alakult ki a színek kapcsán:

A Star Wars világa ma is élénk és aktív: a Disney+ műsorkínálatában az utóbbi hetekben nagyot ment Darth Maul animált, sötét története és a mozikban a múlt héten debütált A Mandalóri és Grogu című film. Mégis, ez a nap jó indokot adhat arra, hogy kicsit visszatérjünk a gyökerekhez és akár VHS-en bepöccintsünk egy jó kis hangalámondásos Star Wars filmet.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.