A modern életmód, a steril környezet és a feldolgozott élelmiszerek világa olyan kihívások elé állítja a legkisebbeket, amelyekre az evolúció során nem kaptak felkészítést. Gyakran csak hosszú hónapok vagy évek után derül ki, hogy a visszatérő ekcéma, a magatartási zavarok vagy a növekedési elmaradás mögött egy-egy rejtett ételintolerancia áll.

Véletlenül se higgyük, hogy a gyerek egyszerűen csak válogatós. Amikor elutasít egy ételt, a teste így védekezik az őt mérgező anyagok ellen. A mi feladatunk, hogy a tünetek mögé lássunk, és felismerjük azokat a finom jeleket, amelyeket a szervezetük küld. Az első és legfontosabb lépés tisztázni, hogy mivel állunk szemben. Az ételallergia az immunrendszer azonnali, olykor életveszélyes válasza, amikor a szervezet ellenanyagot termel egy fehérje ellen. Ezzel szemben az ételérzékenység vagyis intolerancia általában az emésztőrendszer nehézsége: a gyermek szervezetéből hiányzik egy enzim, vagy a bélrendszere képtelen feldolgozni bizonyos összetevőket. Míg az allergia azonnal jelentkezik, az érzékenység tünetei órákkal, sőt napokkal később is felbukkanhatnak, ami rendkívül megnehezíti a diagnózist - írja a Fanny magazin.
Szakértők szerint az ételérzékenységek számának drasztikus növekedése mögött a túlzott sterilitás is állhat. Ha a gyermek immunrendszere kiskorában nem találkozik elég baktériummal és kosszal, unatkozni kezd, és ártalmatlan dolgokat – például tejfehérjét vagy glutént – kezd ellenségként kezelni. Emellett a korai antibiotikum-kúrák is megtizedelhetik a jótékony bélbaktériumokat, amelyek alapvetőek lennének az élelmiszerek tolerálásához.
Bármilyen étel okozhat panaszt, a gyermekkori esetek 90%-áért azonban néhány meghatározott alapanyag a felelős.
Tejtermékek: a laktózérzékenység mellett a tejfehérje-allergia a leggyakoribb, ami csecsemőkorban véres székletet vagy ekcémát okozhat.
Glutén: a cöliákia mellett létezik nem-cöliákiás gluténérzékenység is, ami puffadást és figyelemzavart generálhat.
Tojás és szója: gyakran rejtett összetevőként vannak jelen a késztermékekben, folyamatos gyulladásban tartva a bélrendszert.
Újszerű megközelítés a gyermekgyógyászatban a bélrendszer és az idegrendszer szoros kapcsolata. Ha egy gyermek ételérzékeny, a bélfal áteresztővé válhat (szivárgó bél szindróma), így olyan anyagok kerülnek a véráramba, amelyek befolyásolják az agy működését. Sokszor a problémás viselkedés, a hirtelen dührohamok, a koncentrációs nehézségek vagy az alvászavarok hátterében valójában a folyamatosan irritált bélrendszer és az abból fakadó mikroszkopikus gyulladások állnak.
A diagnózis felállítása gyerekkorban nagy türelmet igényel. A vérvétel (IgE és IgG panelek) mellett a leghatékonyabb módszer az eliminációs diéta, ahol a gyanús ételeket egyenként zárjuk ki hetekre, majd fokozatosan visszavezetjük őket, figyelve a reakciókat. Fontos, hogy ne essünk a túlzott korlátozás csapdájába: a cél a változatos étrend megőrzése és a bélflóra megerősítése probiotikumokkal és természetes, feldolgozatlan élelmiszerekkel, hogy a szervezet visszanyerje az egyensúlyát.
Gyakran hallani a kérdést: régen is ennyi beteg gyerek volt, csak nem tudtunk róla? A válasz egy összetett „nem”. Bár a diagnosztika fejlődése miatt ma több esetet látunk, a statisztikák valódi, robbanásszerű növekedést mutatnak. Az emberi génállomány az elmúlt tízezer évben alig változott, ám az étrendünk és a környezetünk az utolsó ötven évben radikálisabban alakult át, mint az azt megelőző évezredekben. A modern gyerekek olyan „ultra-feldolgozott” molekulákkal találkoznak, mint például az állományjavítók, adalékanyagok, permetmaradványok, amelyeket az evolúciós szoftverünk egyszerűen nem ismer fel táplálékként. Régen a válogatós vagy hasfájós gyerekek egy része valószínűleg fel nem ismert intoleranciával küzdött, de a természetesebb, szezonális étrend és a mikrobákban gazdagabb környezet ritkábban provokálta ki az immunrendszer totális lázadását. Ma a gyerekek steril környezetben nőnek fel, miközben a bélrendszerüket idegen vegyi anyagok bombázzák. Ez a kettős szorítás hozta létre azt az immunológiai vihart, amit ma ételérzékenység-járványnak nevezünk.
Az ételérzékeny gyerekek gyakran a „rejtett éhezés” állapotába kerülnek. Ez nem azt jelenti, hogy nincs mit enniük, hanem azt, hogy a folyamatosan gyulladt bélnyálkahártya képtelen felszívni a létfontosságú mikrotápanyagokat, így hiába eszik meg a gyerek a kalóriadús, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag ételeket, a sejtjei éheznek. Ez vezethet ahhoz a furcsa jelenséghez, amikor egy érzékeny gyerek túlsúlyos, mégis krónikus vitaminhiányban szenved, fáradékony és sápadt. A megoldás tehát nemcsak az allergén kiiktatása, hanem a bélfal szöveteinek aktív újjáépítése speciális tápanyagokkal.
Tipp: ne elégedjünk meg annyival, hogy „mentes” termékekre váltunk, mert sok élelmiszer tele van cukorral és adalékanyagokkal, ami tovább irritálhatja a gyerek gyomrát. Keressünk valódi alapanyagokat: a természetesen gluténmentes kölest, hajdinát, a friss zöldségeket és a minőségi húsokat.
Az ártatlannak tűnő csecsemőkori koszmó, azaz a fejbőrön megjelenő sárgás pikkelyek, vagy éppen a makacs pelenkakiütés sok esetben az első korai jele lehet egy későbbi ételérzékenységnek. Ezek a bőrjelek azt mutatják, hogy a baba emésztése még nem tud megbirkózni az anyatejen keresztül érkező vagy a hozzátáplálás során bevezetett bizonyos fehérjékkel. Érdemes ilyenkor naplót vezetni az étkezésekről, mert a bőr gyakran hamarabb beszél, mint a gyomor.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.