„Nem vagyok sztár, csak sztorizni szeretek” – Koltai Róbert megszólalt a Borsnak: így gratulált neki John Malkovich

Április 30-án ünnepeltük a Magyar Film Napját. Az ünnepnapnak idén ráadásul különös pikantériája is van, hiszen az első magyar alkotás, A táncz ebben az esztendőben celebrálja megjelenésének a 125. évfordulóját. Ennek apropóján a Nemzeti Filmintézet egy komplett hetet szentelt a honi alkotások számára, aminek keretei közt számos népszerű mozifilmet vetítenek le újra. Köztük Koltai Róbert Sose halunk meg című örökzöld klasszisát is, melynek rendhagyó vetítésére a Kincsem Parkban került sor. A Borsnak itt adott interjút a 82 éves színész-rendező, aki lapunknak kedvenc filmjén kívül még nagyon sok érdekes dologról mesélt: Hogyan találkozott újra sok-sok év után Szabados Mihállyal, milyen volt Michael Madsennel forgatni, valamint kinek adja majd át a rendezői stafétát családban?

A Sose halunk meg sztorija még „álomnak is túl szép”

Bors: Hogy érzi magát? Milyen gondolatok kavarognak most Önben, hogy itt vagyunk az 1993-ban megjelent Sose halunk meg vetítésén a Kincsem Parkban?

Koltai Róbert: Ez még álomnak is túl szép. Egy vidéki színész gondol egyet, próbál egy történetet elmesélni, és el is meséli. Ez volnék én, de hogy ebből olyan film lesz, ami még harmincvalahány év múlva is az egyik legnézettebb és legszerethetőbb magyar film, az még álomnak is túl szép.

Bors: A film másik főszereplője, Szabados Mihály volt, aki már évek óta Kanadában él. Vele még tartja a kapcsolatot?

K. R.: Nagyon lazán, de tartjuk. Már többször megjelent bizonyos fellépéseimen. Van is erről egy nagyon szép történetem. Egyszer egy református templomban volt egy előadásom, épp egy monológot adtam elő, és itt jön a legszebb része: egyszer csak megláttam a Misit a nézők között, még mielőtt belekezdtem volna a szerepbe. Meg se rezdült… Én pedig zavarba jöttem, mert azt hittem, nem ismer meg. Közben meg igazából mint egy igazi profi színész, tudta, hogy itt most nincs helye semmilyen találkozásnak, mert már ott ült a közönség. Olyan rezzenéstelen arccal ült ott, hogy már kezdtem azt hinni, ez nem is a Misi. A felismerésnek a legkisebb szikrája sem látszott a szemében, de ez nagyon tehetséges dolog volt tőle, mert nem akart megzavarni. Ám, amikor vége lett, akkor végre elindult felém. Ez egy nagyon megható pillanat volt!

Koltai Róbert: „Nem vagyok sztár, én csak sztorizni szeretek”

Bors: Egy rajongói hozzászólás így szól: Ha Koltai Róbert nem Magyarországon csinálta volna meg a Sose halunk meg-et, hanem Amerikában, akkor Oscar-díjas színész és rendező vált volna belőle. Soha nem vágyott arra, hogy nemzetközi karriert fusson be, és ha úgy tetszik, sztár váljon Önből?

Koltai Róbert: Ez a szó, hogy sztár tőlem egy kicsit idegen, de ugyanakkor nem panaszkodhatok. Nem egyszer voltam Amerikában ezzel, illetve más, későbbi filmjeimmel is. A Sose halunk meg esetében viszont annál nincs szebb dolog, hogy még harminc év után is meghirdetnek egy ilyen vetítést, amire több mint száz ember összegyűl, holott mindenki látta már, akár többször is. De nem is az alkatomhoz illő dolog ez az úgynevezett sztárság. Én mesélni szeretek, sztorizni és örömet szerezni a filmjeimmel.

Bors: A Sose halunk meg viszont eljutott Amerikába, még Los Angelesben is bemutatták. Ha jól tudom, még maga John Malkovich is látta, sőt még gratulált is a filmhez. Ez hogyan is történt pontosan?

K. R.: Igen, ez valóban megtörtént. Bunyik Béla, a Los Angeles-i Filmfesztivál igazgatója is megerősíti. Ő kapta a fülest, hogy ott ül a vetítésen a nézők között John Malkovich. Tényleg ott volt, és úgy tudom, nagyon tetszett neki.

Vinnie Jones igazi kemény fiú, Michael Madsen jóval lágyszívűbb

Bors: Rendezői pályafutása során igazi hollywoodi sztárokkal volt lehetősége együtt dolgozni. A Magic boys készítése során Vinnie Jones-szal és a tavaly elhunyt Michael Madsennel dolgozhatott együtt. Hogyan emlékszik vissza erre a munkára? Ők a valóságban is olyan kemény fiúk, mint akiket játszanak vagy könnyű volt velük megtalálni a közös hangot?

Koltai Róbert: Vinnie Jones tényleg olyan kemény, mint amilyen focista volt. Ott fű nem nőtt, ahova ő odalépett. Akivel közelebbi kapcsolatba kerültem az inkább a Michael Madsen volt. Ő a vad külseje ellenére egy csupa szív ember volt. A fiam volt a producere a filmnek, ő tárgyalt vele, mert én nem tudok olyan jól angolul. (nevet)

Bors: Egy másik rendezése, a Kern Andrással közösen készített A miniszter félrelép közel harminc éven át volt a rendszerváltás utáni legnézettebb magyar film, azonban tavaly két alkotás, a Hogyan tudnék élni nélküled? és a Futni mentem is letaszította a trónról. Hogyan éli ezt meg?

K. R.: Ez nagy öröm számomra. Ugye tizenöt-húsz évig volt egyeduralkodó A miniszter félrelép, de abszolút jól élem meg, hogy leváltották.

Koltai Róbert az unokája filmjében? „Minden lehetséges”

Bors: Bő fél évvel ezelőtt, mikor a miskolci Cinefesten Petőfi-verset szavalt, amellett, hogy életműdíjat vehetett át, bebizonyította, hogy a színpad még mindig az Ön birodalma. Milyen gyakran szokott még színházban szerepelni?

Koltai Róbert: Szoktam, szoktam. Önálló estek is vannak, illetve a párommal, Gaál Ildivel szoktunk közösen fellépésekre járni. Mint ahogy ma is meg fogunk majd nyilvánulni ezen az eseményen.

Bors: Mennyi idő jut emellett a családra? Ha jól tudom, három unokája is van.

K. R.: Igen, az egyikük a tengerentúl egy hajón dolgozik vezető hangmérnökként. A középső viszont Londonban tanul filmrendezést. Ugyan még filmjét nem láttam, de nagyon szereti csinálni, tehetséges is és komolyan érdeklődik a filmek iránt. A legkisebbről pedig nem tudom, hogy ennyire benne lenne ezekben a dolgokban.

Bors: Akkor még az is elképzelhető, hogy egyszer az unokája által rendezett filmben fog szerepelni?

K. R.: Minden lehetséges, de azért azt ne felejtsük el, hogy már nem huszonkét, hanem nyolcvankét éves vagyok. (nevet)

Bors: Ezen a héten ünnepeljük a magyar film 125. születésnapját. Melyik hazai alkotás az, amelyik Önre a legnagyobb hatással volt?

K. R.: Muszáj hazabeszélnem, mert nyilván az embernek a saját filmje a legkedvesebb. Főleg azért, hogy még mindig mennyien szeretik és kíváncsiak rá. Ez az egész mai találkozói emiatt van, és várom, hogy hogy fogadják majd. Szóval a Sose halunk meg-et mondanám.