Ettől a horrortól sosem mersz többet üres szobába menni: Ilyen lett a Backrooms – Hátsó szobák

Miután manapság minden másodpercünket képernyő előtt töltjük, és megállás nélkül érnek bennünket az ingerek, ehhez a szórakoztatóiparnak is alkalmazkodnia kell. A Backrooms – Hátsó szobák pedig az első lépés afelé, hogy kiderüljön, megéri-e TikTok-trendek és netes rémtörtének alapján hollywoodi produkciókat készíteni. Kritikánkból pedig kiderül, a Backrooms élt-e a lehetőséggel, és képes volt-e meghonosítani az online horrort a mozitermekben.

Mi is az a Backrooms, azaz a hátsó szobák, amitől most mindenki retteg?

Mielőtt azonban még eltévednénk a netes rémlabirintusban, jobb, ha már az előszobában térképet ragadunk, hogy megtudjuk, mivel is van dolgunk. A Backrooms eredete még 2019-re nyúlik vissza, mikor egy netes felhasználó egy irodaépület helyiségéről osztott meg egy képet, melyhez az alábbi szöveget írta:

A hely tehát egy végtelen útvesztő, melynek minden sarka veszélyt rejteget, ám mielőtt az a bizonyos valami elkapna minket, valószínűleg előbb őrülünk bele hátsó szobák fojtogató légkörébe. Ám mielőtt bárki azt hinné, ez egy valós helyszín (bár maga a kép tényleg egy létező üzlethelyiségben készült), mindenki megnyugtatunk, a Backrooms csak egy creepypasta, azaz a mai kor online rémtörténete, amiket a felhasználók gomba módjára terjesztenek szét a neten.

A történet 2022-ben újból életre kelt, mikor is az akkor mindössze 16 éves Kane Parsons egy 24 epizódból álló YouTube-sorozatot készített belőle, és egy-egy részt akár közel 100 millió megtekintést is elért. A közönség már ekkor jelezte, ez a fiú ennyi idősen is tehetségesebb, mint a hollywoodi tucathorrorok készítői, és új korszakot hozhat a zsáner történetében, ha megadják neki a lehetőséget. Erre pedig évekkel később napjaink legelvetemültebb stúdiója, az A24 jóvoltából került sor, akik bíztak Parsonsban, és a Backrooms végül mozikba került.

A Backrooms a legrosszabbat hozzak ki az emberekből, de a legjobbat a színészekből

Az, hogy a Backrooms a nagy vászonra is eljutott, azért nagy szó, mert korábban csak egy creepypasta volt erre képes. A 2018-as Slender Man – Az ismeretlen ember viszont maximum a felejthető kategóriát ugrotta meg, így a Hátsó szobáknak valami nagyon ütőssel kellett előrukkolnia.

Bár az alapsztori adott volt, ehhez a Westworld, a Homeland: A belső ellenség és az Ash vs Evil Dead című sorozat írója, Will Soodik körített hozzá némi cselekményt. A mindössze 20 éves direktornak, Kane Parsonsnak pedig állítólag a rutinos horrorguru, Osgood Perkins segített be, a hírek szerint talán túlzottan is.

A falatnyi cselekmény mellett nagyon sok minden múlik az atmoszférán, valamint a színészeken. Utóbbira egy rossz szavunk nem lehet: Chiwetel Ejiofor egy könnyen azonosulható főhőst hoz, aki bármelyik másik filmben vitte volna a prímet, de legnagyobb pechére korunk legkiválóbb európai színésznőjével, A világ legrosszabb emberéből, az Érzelmi értékből, vagy a Cannes-ban is kitüntetett Fjordból ismert Renate Reinsvével kellett megosztania a képernyőt. Sokszor egy-egy pillantásukban egy teljes eredettörténet lapul meg, és igazából nem is a Hátsó szobákban rejtőzködő rettenettől kell igazán tartaniuk, hanem sakkal inkább saját traumáikkal szemben kell felvenni a kesztyűt.

Meneküljünk a hátsó szobákból!

A Backrooms attól különleges, hogy amíg a YouTube vagy a TikTok előtt ülve bármikor megállíthatjuk vagy kiléphetünk egy-egy rémisztő jelenet láttán, addig a moziban ezt nem tehetjük, maximum kimenekülhetünk a teremből egy kis friss levegő után kapkodva. És higgyük el, erre lesz is szükségünk a film megtekintése után. Sőt, azon se lennénk meglepődve, ha a nézők a hazafelé úton nem kérdőjeleznék-e meg, hogy már valóban a valóságban vannak-e, vagy még mindig a Backrooms egy hátsó szobájában bóklásznak reménytelenül.

Parsons mozija eszméletlenül beszippant, és hiába nyomasztó, lidérces vagy épp gyomorforgató olykor, pont ettől számít felüdülésnek a manapság készített, többnyire jumpscare-ekre és egyéb olcsó rémisztgetésekre épülő horrorok korszakában. Ereje egyrészt abban rejlik, hogy olyan ősi és mélyen emberi fóbiákra, mint például az ókori tanmesékben is megjelenő labirintusra vagy a bezártságtól való félelemre épít, amik sosem mennek ki a divatból.

Másrészt pedig a netes misztikum-faktor kimaxolása az, amitől működik az egész, amitől újszerűnek hat a mozinézők számára, bár a TikTok-generációnak még lehet, így is kicsit lassúnak hathat olykor. Ám, a Backrooms egyetlen nagy hibája is épp az imént említett misztikumhoz köthető: a film ugyanis pont akkor hasal el, mikor megpróbálja megmagyarázni saját magát, és ez már-már kínosan, vagy inkább megnevettetően nem áll jól neki.

Végszó

A tudósok szerint a klausztrofóbia a Föld lakosságának legalább 7 százalékát érinti. Nos, ez nem hangzik soknak, de ez mégiscsak több mint 500 millió ember, és közülük senkinek sem ajánljuk a Backrooms – Hátsó szobák című filmet. De akik nem félnek a bezártságtól alapvetően, még azok is jó eséllyel fognak rémületükben belesüllyedni a moziszékben, csak aztán nehogy véletlenül örökre benne maradjanak. A Hátsó szobák új fejezetet nyithat a horror műfajában, teret nyitva az online vérfagyasztó népmesék világának, mert úgy tűnik, ebben bőven van potenciál.