"Megsértette az édesanyámat" – A Trónok harca Hegye kifakadt a magyaroknak – Exkluzív interjú

Különös kosztümöt viselő alakok lepték el Budapestet az előző hétvégén. Ez annyira nem meglepő annak ismeretében, hogy idén is megrendezték a popkultúra fesztiválját, a Comic Cont! Az eseményen több világsztár is részt vett, például a Harry Potter-filmek Luna Lovegoodja, Evanna Lynch, a Csillagkapu Jaffa harcosa, Christopher Judge, a Sárkányok házából ismert Fabien Frankel, A Legendás állatok közönségkedvence, Dan Fogler, illetve a Trónok harca vérfagyasztó Gregor Cleganejét alakító Hafþór Júlíus Björnsson. A Hegy megszemélyesítője meglepő őszinteséggel válaszolt a kérdéseinkre!

„Túl fiatal vagyok, nem vagyok elég magas” – Hafþór Júlíus Björnsson, A Hegy őszintén vallott a magyar interjúban

A te helyzeted különösen érdekes volt a Trónok harcában. Már többen is alakították előtted a karaktert. Milyen érzés volt így belépni a sorozatba? 

– Semmi gond nem volt vele, engem egyáltalán nem zavart. Csak megtiszteltetésnek éreztem, hogy lehetőséget kaptam és rámbízták A Hegy szerepét. Viszont emlékszem, amikor először bejelentették, hogy én fogom játszani, a rajongók elégedetlenek voltak. Azt mondták, túl fiatal vagyok, nem vagyok elég magas ahhoz, hogy én alakítsam a karaktert. Aztán, miután ténylegesen eljátszottam, megnyugodtak az emberek, elégedettek voltak a teljesítményemmel. Szóval örülök, úgy gondolom, hogy jól végeztem a munkámat. Ha a rajongók boldogok miattam, az mindig nagyon boldoggá tesz.

A Pedro Pascal elleni harcjeleneted a sorozat egyik legemlékezetesebb pillanata. Hogyan készültetek fel rá?

– Hűha. Pedro Pascallal hetekig készültünk erre a jelenetre. Saját tanárral gyakoroltuk kifejezetten a harcot. És remek tanárunk volt, nagyon keményen edzettünk, így nagyon jól tudtunk teljesíteni, és minden olyan szépen és olyan természetesen jött össze. Amikor harcolsz egy jellegű nagy harci jelenetben, ismerned kell az ellenfeled mozdulatait, de ismerned kell a saját mozdulataidat is. Szinte olyan, mintha táncolnál. Szeretem ezt a hasonlatot, mert a partnereddel együtt kell mozognod, hogy ne kövess el hibákat.

A Trónok harca utolsó évada sok rajongó számára csalódást okozott, de a te karaktered tökéletes befejezést kapott. Mit gondolsz Gregor Clegane történetének lezárásáról?

– Egyetértek veled. Úgy gondolom, hogy az én befejezésem megérdemelt volt. Tudod, nekem nem volt gond, hogy lezuhantam és ezzel véget ért a történetem. Csodálatos! Tetszik, hogy a Véreb végül legyőzött, és ő nyert. Szerintem ez nagyszerű volt. 

Szóval, kijelenthetjük, hogy legyőzött téged?

– Hát, a harc elég kiegyenlített volt. Ő szétvert engem, én meg őt. Elég csúnyán elintéztem, de végül... tudod. Talán mostanra már nincs spoiler, történt ami történt. Nagyszerű harc volt, nagyszerű jelenet!

Ha a jövőben választanod kell a színészkedés és a sport között, melyiket választanád?

– Korábban mindkettőt választottam, mert a Trónok harca mellett sportoltam is, bár a komolyabb figyelmem mindig inkább a sportra irányult. De most, ahogy öregszem, 38 éves leszek, most inkább arra koncentrálok, hogy több színészi feladatot kapjak. Szóval jelenleg inkább a színészetre koncentrálok, és remélem, hogy egyre több szerepet kapok.

Dawyne Johnson, Dave Bautista, John Cena és te is sportolókból lettetek világhírű színészek. Mi lehet az, amiért ennyire kíváncsiak rátok az emberek?

– Schwarzeneggert se felejtsük ki! Nos, először is azt hiszem, az emberek a méreteim és az erőm miatt kíváncsiak rám. És azért is, mert én lettem a világ legerősebb embere. Illetve, mert már kiharcoltam magamnak egy nevet az erőemelők körében, és ez az egyetlen ok, amiért szerepet kaptam a Trónok harcában, mert a nevem már ismert volt. 

„Hatalmas csalódás volt” – darabokra törtek az álmai

Sokáig kosárlabdázónak készültél, be is kerültél a válogatottba. Végül egy bokasérülés miatt abba kellett hagynod. Mekkora törés volt ez az életedben?

– Hatalmas csalódás volt. Mindig is volt ez az álmom, ez a vízióm, hogy a legjobb legyek. Profi kosárlabdázó akartam lenni. Nem hiszem, hogy megvolt bennem az, ami ahhoz kell, hogy igazán nagyszerű legyek a kosárlabdában, de mégis az izlandi válogatottban játszottam. A koromhoz képest jól teljesítettem, de küzdöttem néhány sérüléssel, a bokám folyamatosan eltört, és sérülésekkel küzdöttem, így minden alkalommal, amikor jó formába kerültem, valami történt. Megsérültem... Úgy döntöttem, hogy szünetet tartok, és csak a testem megerősítésére koncentrálok. Elkezdtem súlyokat emelgetni és beleszerettem. Beleszerettem az ebből fakadó erőbe, a testem átalakulásába, abba, hogy láttam, hogyan változik, amikor súlyokat emelek.

NBA-játékos akartál lenni?

– Amikor fiatalabb voltam, igen! Most már késő.

Melyik a kedvenc csapatod?

– Nyilván a Chicago Bulls, Michael Jordan miatt. Dennis Rodmant is kedveltem! A Lakerst is szeretem, mármint a régebbit. Sok különböző kedvenc játékosom van, de Jordan és Kobe Bryant voltak azok, akiket nagyon szerettem nézni.

Azt mondják, óriások családjából származol édesapád például 203 cm magas volt. Mi a titkotok?

– Szerintem nincs titok. Szerintem csak a gének miatt van, mert a dédapám volt az első igazán magas ember a családunkban. És mivel nyilvánvalóan volt benne valami ilyen erős gén, az tovább öröklődött, átment a fiaira. Négy fia volt, és az ő gyermekeik is mind magasak lettek. Szóval szerintem ez csak a génjeinkben van. Szerencsénk volt, hogy megkaptuk ezt a gént a nagyapánktól. A fiam is magas, még a lányom is magas lett! Az egyetlen alacsony a családunkban a feleségem... Ő tényleg picike.

„Megsértette a családtagjaimat, az édesanyámat” – a ringben verte össze haragosát

Pár évvel ezelőtt bokszolóként is kipróbáltad magad. Az egész világ várta az Eddie Hall elleni meccsedet. Mit éreztél, amikor szembenéztetek egymással a ringben? 

– Remekül éreztem magam. Tudod, nagyon keményen készültem. Amikor elkezdtem, semmit sem tudtam, semmilyen tapasztalatom nem volt. Korábban még soha nem bokszoltam. Szóval amikor elkezdtem ütni, nagyon merev voltam és ehhez még jött a méretem és a súlyom. Idővel viszont egyre fürgébb lettem, jobban megértettem ezt a sportágat. Néha naponta háromszor is edzettem. Reggel futottam, ebédidőben sparringoltam vagy a bokszzsákot ütöttem, majd 16-17 óra körül erőnléti edzést végeztem. Ekkor célzott gyakorlatokat végeztem, amikhez a saját testsúlyomat használtam. Rengeteg fekvőtámasz és ugrókötél. Több mint 50 kilót fogytam. Egy egész ember súlyát leadtam és végül nyertem a teremben. 

Amikor elkezdtem ezt az utat, az emberek kételkedtek bennem. Azt mondták: „Ó, Eddie le fogja győzni, jobban néz ki, bla, bla, bla.” Szkeptikusok voltak, nem hittek bennem, csak mondták a magukét.

Nekem ez nem volt gond. Az a sok zaj csak motiváció volt számomra. Kihasználtam. A gyűlölködőket, azokat az embereket, akik nem hittek bennem. Motivációként használtam őket. Minden egyes nap keményen edzettem. Edzettem, és tudtam, hogy valahol Angliában ott van ez az Eddie Hall nevű srác. Arrogáns volt. Túlzottan hitt magában!

Valószínűleg nem volt annyira koncentrált, mint én. Én az edzésre, a táplálkozásra, mindenre koncentráltam. Ő viszont csak úgy elvolt, és amikor összecsaptunk legyőztem.

Kijelenthetjük, hogy nem kedveled őt?

– Nem jövünk ki túl jól egymással. Ezek személyes dolgok, tudod. Mondott néhány csúnya dolgot rólam és a családomról. Megsértette a családtagjaimat, az édesanyámat, és én ezt nem szeretem. Nem szeretem az ilyen dolgokat.

Visszatérsz még bokszolóként?

– Nem tudom. Öregszem. Talán nem. Meglátjuk. Soha ne mondd, hogy soha.

Volt olyan pillanat a sportkarriered során, amikor majdnem feladtad, de végül úgy döntöttél, hogy folytatod?

– Igen. Vagyis, néhány évre visszavonultam a Strongmantől, aztán visszatértem. Bokszoltam, aztán abbahagytam a bokszot. Újra elkezdtem a Strongmant, és most olyan szakaszban vagyok a karrieremben, hogy azt mondom: idén befejezem. Aztán mit fogok csinálni? Bírkózni kezdek? Újra bokszolni fogok? Színészkedni fogok? Még nem tudom. Rengeteg lehetőségem van és ki kell választanom a megfelelő ajtót, amelyiken beléphetek. Melyiket válasszam? Ez a nagy kérdés. Még nem tudom.

Melyik volt a legnagyobb áldozat, amit a sportkarrieredért hoztál? 

– Valószínűleg az, hogy feladtam társasági életemet. A kiruccanásokat, a barátaimmal való együttlétet, a bulizást. Ezt fel kellett adnom, hogy a legjobb legyek. És az étkezésemet is. Nemet kellett mondanom bizonyos ételekre, pedig rengeteget eszem. A bokszban, nyilvánvalóan kalóriadeficitet tartottam, jóval kevesebbet ettem. Nagyon komolyan vettem, hiszen ez a bokszban még szigorúbb volt.

A Strongman alatt soha nem vagyok éhes, de a bokszban állandóan éhes voltam. Vágyakoztam ételek után, de ellen kellett álljak. Csak fogyni próbáltam. De valószínűleg a legnagyobb dolog amit feláldoztam, az a társasági élet, mert néha elszigetelem magam.

Néha csak edzek, eszem, alszom, hazamegyek, időt töltök a családommal. Nem igazán csinálok sok mindent. Minden nap ugyanaz a ciklus. Aztán elmegyek ezekre a rendezvényekre, elmegyek a Comic Conokra. Filmeket forgatok. Csinálok dolgokat, de nincs igazán nagy társasági életem, kivéve talán a közeli barátokat, akik néha meglátogatnak. Csak a céljaimra koncentrálok.