„Az emberek zokogtak...” – 25 év kihagyás után rendezte meg a Magyar menyegzőt Káel Csaba

Csütörtökön startol el a honi filmszínházakban a Magyar menyegző című táncfilm. A nem kevés romantikával, humorral, no meg persze zenével megfűszerezett alkotásban napjaink egyik legfelkapottabb színésznője, Törőcsik Franciska, valamint a Semmelweisből ismerős Kovács Tamás játsszák a főszerepet, de mellékszerepekben is a magyar filmgyártás emblematikus alakjai tűnnek fel. A Magyar menyegző története két pesti fiatallal indul, akik Erdélybe mennek, hogy ott részt vegyenek egy esküvőn, ám nem is sejtik, micsoda életre szóló kaland vár rájuk a kalotaszegi falucskában. A 2026-os év sikerfilm-esélyesét Káel Csaba, filmügyi kormánybiztos rendezte, akivel a sajtóvetés után volt lehetőségünk beszélgetni.

Káel Csaba filmje, a Magyar menyegző könnyekig hatotta a székely közönséget:

− Tegnap még Marosvásárhelyen voltunk, hiszen az elmúlt napokban négy székely városban is bemutattuk a filmet, és a fogadtatás lenyűgöző volt. Minden vetítés telt házzal zajlott, így dupláznunk kellett. Az emberek zokogtak, és többen azt mondták, sosem gondolták volna, hogy róluk még valaki egyszer filmet készít. Ez egy nagyon nagy élmény, mert én tartottam attól, hogy rájuk ez, hogy hat majd. Féltem, azt érzik majd, hogy mi most idejövünk Pestről, és megmutatjuk a tutit, de nagyon hitelesnek gondolták, és a film rengeteg emléket idézett fel bennük egy olyan korból, ahol a kultúra, a zene és a tánc jelentette számukra az összetartozást.

– Ember legyen a talpán, akinek nem jön meg a kedve a Magyar menyegző megtekintése közben táncra perdülni. Éppen ez volt a film fő célja, hogy közelebb hozza és újból megismertesse a magyar kultúrát a nézőkkel?

– Persze, de ezen kívül még szerettünk volna egy szerelmi kalandot is, ami azokat is megtalálja, akik talán kevésbé érdeklődnek a kultúra iránt, és talán ezáltal kerülnek közelebb a népi világ csúcsaihoz, a zenéhez és a tánchoz. És ha már tánc, szerettük volna, ha ez nemcsak egy díszítőelem, hanem a dramaturgia szerves része legyen, mert a tánc olyanokat tud kifejezni, amiket más képtelen.

– A 2002-ben megjelent Bánk bán óta nem rendezett nagyjátékfilmet, miért épp a Magyar menyegző kedvéért ült vissza a rendezői székbe? Mennyire volt nehéz visszazökkenni ebbe a régi szerepkörbe?

− A rendezés olyan, mint a biciklizés, ráadásul én rendeztem közel 50 operát a legutóbbi filmem óta, ami nincs messze a filmkészítéstől, és kormánybiztosként, ha nem is direktben, de filmekkel foglalkozom. Egyébként több tervünk is volt, és végül ez, a Magyar menyegző valósult meg. Ezt elkészíteni egy igazi örömünnep volt számomra, hiszen a barátaimmal dolgozhattam együtt egy olyan helyszínen, amely évtizedek óta közel áll a szívemhez.

– A magyar film 2025-ben egy hihetetlenül sikeres esztendőt zárt, elég csak a hamarosan második résszel jelentkező Hogyan tudnék élni nélküled?-re gondolni. Hogyan lehet ezt überelni? Mit tartogat a 2026-os év a magyar filmvilág számára?

– Még több jó filmalkotást szeretnénk készíteni, amik még több nézőhöz jutnak el. Erre van egy stratégiai tervünk is, de disztribúcióban még van hova fejlődnünk, de nemcsak nekünk, hanem egész Európának. Az amerikai filmek mindenhol disztribúcióval tarolnak, ezt el kell tőlük tanulni.

– Van bármilyen műfaj, amit hiányolt a tavalyi repertoárból? Milyen filmeket látna szívesen?

– A humor az kicsit sorvadóban van, mármint az igazán magyaros humor, nem ez az amerikai „tortadobálós”, talán ebből szeretnék többet látni. A cseheknél például nagyon jól működik a saját humorviláguk alkalmazása, náluk többször van millió felett a nézőszám, ezt szeretnénk mi is elérni. A vígjátékokat könnyebb eladni, de igazából nem a műfajtól függ ez, hanem jó sztorik és jó forgatókönyvekre van szükség.

– Egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy a hollywoodi sztárok „el vannak ájulva Magyarországtól”. Mennyire számít földtől elrugaszkodott gondolatnak az, hogy ezek az ismert külföldi színészek egyszer majd rendszeresen tűnjenek fel magyar filmekben?

– Gazdaságilag nehéz ezt összehozni, esetleg olyan koprodukciókban, amelyekben amerikai fél is van.

– És mit tartogat a jövő Káel Csaba számára? A Magyar menyegző meghozta a kedvét, hogy sűrűbben üljön vissza a rendezői székbe?

– Nekem a kedvem mindig megvolt, de a különböző életszituációk mégsem engedték, hogy filmet csináljak. Míg vezetem a Nemzeti Filmintézetet, addig ez biztosan nem is fog újra megtörténni, és egyébként az intézet ezt a filmet sem tudta támogatni. De ki tudja, mit tartogat a jövő, akad több sorozat- és filmötlet is a tarsolyomban