Mit érez a lóhere, amikor megeszi a ló? Enyedi Ildikó ismét remekművet alkotott

Amikor azt olvastuk, hogy a Csendes barát főszereplője egy ginkgo biloba fajtájú fa lesz, és az alkotás két és fél órás, joggal féltünk attól, hogy egy nagyon „művészieskedő” filmmel lesz dolgunk. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című Oscar-jelölt filmje azonban már bizonyította, hogy a rendező kiválóan ért az emberi lélekhez is – nem csak a zöld (vagy éppen téli, havas) környezethez és az állatokhoz.

Enyedi Ildikó csendes barátja egy fa

Pontosabban egy ginkgo biloba, amelyet 1832-ben egy német botanikai egyetem udvarára ültettek. A film egyik legszebb gondolata szerint a növények magányosak, akár depressziósak is lehetnek, hiszen egyedül állnak évszázadokon, évezredeken át, miközben nincs társuk, mégis mindent megéreznek. Itt vagyunk mi, emberek, társas lények, akik mégis gyakran képtelenek megérteni egymást, legyen szó nyelvi, nemi vagy világnézeti korlátokról. Sokan önmagunkat ítéljük magányra, másokat a világ vagy az adott társadalmi berendezkedés szorít ki. Enyedi három ilyen történeten keresztül mutatja meg magányos lelkek sorsát, akik, hála ennek a fának, megismerik a csend és az egyedüllét mögötti értékeket, sőt a szeretetet és a szenvedélyt is.

Enyedi Ildikó 120 évet mutat meg nekünk

1908-ban a tudóstanuló Grete első nőként nyer felvételt egy német tudományos egyetemre, ez önmagában is különleges, hiszen akkoriban azon a vidéken a nők még nem is érettségizhettek. A férfiak által uralt világban a fiatal lány folyamatos hímsovinizmusnak van kitéve, és úgy érzi magát, mint azok a virágok, amelyeket akár 10–20 hím vesz körül párzáskor. Enyedi ezt a „csendes erőszakot” olyan festői képeken keresztül mutatja meg, hogy már ezért a néhány percért is érdemes lenne megnézni a Csendes barátot.

1972-ben, a diáklázadások után mindenki forradalmár, füvezik, szexel és nagyot gondol az életről – kivéve a vidéki srácot, Hannest, aki csak tanulni szeretne a tanyasi élet helyett. Megismeri a szabad szellemű Gundulát, aki kísérleteket végez, hogy kiderítse, mit éreznek valójában a növények. A fiú nem találja a megfelelő szavakat vagy mozdulatokat, hogy kifejezze érzéseit a lány iránt, ezért tettekkel segíti őt, miközben meglepő kapcsolat alakul ki közte és egy muskátli között.

2020-ban a COVID-járvány miatt egy hongkongi professzor, Tony Wong ragad az egyetemen. A neurológus a csecsemők agyi működését kutatja: miért érzékelik máshogy a világot, és miért mutatnak eltérő agyi aktivitást, mint a felnőttek. A karanténban azonban magára marad a fával és egy goromba kertésszel, aki semmilyen idegen nyelven nem beszél, így a professzornak is társaság után kell néznie. Ebben virtuális partnere, egy biológus, Alice segíti, több ezer kilométer távolságból.

Leírhatatlan látvány, kiváló színészek

Ez a három történet fizikailag nem, de metafizikai értelemben találkozik Enyedi filmjében, miközben számtalan gyönyörű természetképet és az agyi funkciókat bemutató színes, vibráló felvételeket kapunk. Lehet, hogy sok van belőlük, lehet, hogy a film lehetett volna egy kicsit feszesebb, de a néző egy olyan, már-már meditatív állapotba kerül, hogy egyszerűen csak nézi és átérzi az egészet, ahogy anno Felhőatlasz esetében is Tom Hanks főszereplésével. Pálos Gergely operatőri munkája remélhetőleg jövőre ott lesz az Oscar-jelöltek listáján: gyönyörűen választja el egymástól a három korszakot, és lenyűgözően adja vissza a természet szépségeit. Keresztes Gábor és Kelemen Kristóf zenéje beszív, és nem ereszt – dallamtapadásunk lesz tőle, miközben előttünk vibrálnak Enyedi képei.

A szereplőválogatás is kiváló: Tony Leung Chiu-wai, Luna Wedler és a mellékszerepben felbukkanó Léa Seydoux is minimalista játékával tölti meg élettel figuráját. A film egyik meglepetése Enzo Brumm Hannese, akitől reméljük, még sok hasonlóan erős alakítást látunk a jövőben.

A Csendes barát nem egy szombat esti, bevásárlás utáni „beülünk a csajokkal mozizni” típusú film. Két és fél órányi figyelmet kér, de cserébe rengeteget ad.

10/9