
Újonnan indult cikksorozatunkban a világ leghíresebb filmrendezőit vesszük górcső alá, és elmeséljük, mivel foglalkoztak a szakma legnagyobb géniuszai, mielőtt díjakat besöprő mozis óriásokká váltak volna. Sorozatunk második epizódjában egy olyan rendezővel foglalkozunk, aki eddigi karrierje során csupán egy maréknyi filmet dirigált, mégis az egész világ ismeri a nevét, sőt a legtöbben őrjöngve imádják. Quentin Tarantinoról van szó, aki legtöbb kollégájához hasonlóan nem az iskolapadban sajátította el a filmkészítés csínját-bínját.

Ponyvaregény, Jackie Brown, Kill Bill, Becstelen brigantyk, talán senkinek nem kell bemutatni Quentin Tarantino munkásságát. Nem biztos, hogy kell és szabad különbséget tenni életút és életút között, de talán a Kutyaszorítóban rendezőjének kicsit rögösebb volt az útja a hírnév felé, mint szakmabeli kollégájának, Steven Spielbergnek, aki addig ólálkodott a hollywoodi stúdiók körül, míg rámosolygott a szerencse. Ezzel szemben Tarantino, ha fogalmazhatunk így “az utcán szedte magára” a filmkészítés fogásait. 15 évesen gondolt egyet és otthagyta a középiskolát, amit édesanyja, Connie Zastoupil egyetlen feltétellel hagyott jóvá. Quentinnek munkát kell vállalnia. “Azt akartam, hogy megtapasztalja, hogy az iskola elvégzése nélkül az élet azért nem éppen habostorta.”

Így került a rendező első munkahelyére 16 évesen, ahol hazudott a koráról, hogy megkaphassa az állást, ugyanis a kaliforniai Pussycat Theater névre hallgató pornómoziban helyezkedett el nézőteresként. Nem sokkal később aztán meglelte azt a munkahelyet, ami végül valóságos szentéllyé vált számára, és saját bevallása szerint itt sajátított el minden tudást, amit a filmkészítéshez szükségesnek tartott. Ez a hely nem más volt, mint a Video Archives nevezetű videókölcsönző a kaliforniai Manhattan Beach-en. A Video Archives a ‘80-as években került a Sepulveda Boulevard 1822-es szám alá, ahol minden rendszeres látogató ismerte “a magas csávót a hatalmas állal”, aki nekünk már csak Quentin Tarantino. Tarantino külön látványosság volt a kölcsönzőben, mert nem nagyon akadt olyan film az üzletben, amiről ne tudott volna csillogó szemmel, gyermeki lelkesedéssel percekig tartó kiselőadást tartani.
Tarantino szinte a videótékából zuhant be Hollywoodba első forgatókönyvével és debütáló rendezésével. A Kutyaszorítóban 1992-ben került a mozikba az idén elhunyt Michael Madsennel, a legutóbb a Wednesday sorozatban felbukkanó Steve Buschemivel és Harvey Keitellel a főbb szerepekben, csak hogy néhány fontosabb arcot említsünk. Sőt, ahogy a rendező későbbi filmjeiben, (például a Ponyvaregényben), még cameózott is egyet Mr. Brown szerepében. A film első, rövidfilm-verzióját a Sundance “inkubátorprogramjának” keretein belül készíthette el, ami a későbbi nagyjátékfilm alapjául szolgált. Ahogy még sokan másoknak, úgy Tarantinonak is a szintén ebben az évben elveszített Robert Redford Sundance Ranch-en létrehozott fesztiválja és alkotóparadicsoma adta meg az első löketet, hogy beindíthassa máig felfelé ívelő karrierjét.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.