Ha ilyenek a mai felnőttek, akkor lassan ideje visszaadnunk a bolygót a dinóknak!

35 fölött már szinte kész rejtély, sőt, tudományos-fantasztikum a Z-generáció működése. A Felnőttek sokak szerint a korosztály Jóbarátokja lehet, bár ezt egy olyan generációról állítjuk, akiknek ma már nem lehetne lenyomni a torkán a legendás sitcomot, hiszen mindenki fehér bőrű és heteroszexuális benne. A Felnőttek a mai huszonévesekről, s leginkább arról szól, hogy kínkeservesen nőnek fel vagy éppen nem akarnak felnőni. 

A Felnőttek és a valóság

Amerika, 2025. Öt huszonéves wannabe egy fedél alá költözik egy kertvárosi házba, mert egy fillért se kell fizetniük a haverjuk szüleinek, akik valamilyen körutazáson vesznek részt. Ezt 10-15 éve úgy hívtuk: csöveznek. Így természetesen továbbra sem kell felnőniük, felelősséget vállalniuk nagyjából semmiért, például hogy van-e meleg víz a házban, öten ki tudnak-e fizetni egy bojlerszerelőt, vagy egyáltalán tudják-e a TB számukat. Különösen "érdekes" a pilot epizódban a közeli barátjuk, Kyle szexuális zaklatási esete, akit a főnöke molesztált a munkahelyén. Miután pár pólót gyártottak, volt egy nyilvános tüntetés, utána az egészből egy hatalmas kokós házibuli lett, ahol az egész eset tanúsága annyi lett, hogy egyik beállt főhősünk keresztbe álló szemekkel annyit tudott mondani a megjelenő tévériportereknek: Mi vagyunk Kyle!

Ezen a ponton egy pillanatra elgondolkodtunk, hogy a Felnőttek vajon valamifajta görbe tükör ennek a generációnak, vagy ezt tényleg komolyan gondolják? Nos, a groteszkbe hajló jelenetek egy valóban létező és egyre nagyobb teret nyerő életérzésről szólnak, ahol minden fáj, de semmiért nem állnak ki, a szájuk nagy, de a felelősséget nem vállalják és úgy érzik, minden alanyi jogon jár nekik. Egyszóval a Felnőttek szereplői közel sem szimpatikusak. Jót lehetne velük bulizni, eszmét cserélni a világ nagy dolgairól, szombat hajnali tivornyákat tartani, de míg a valódi felnőttek hétfőn összeszedik magukat és elindulnak dolgozni, addig ők éppen a harmadik szombatjukat élik aznap. A Jóbarátok szereplői szimpatikus, csetlő-botló figurák voltak, a Felnőttek karakterei sokkal inkább hasonlítanak a kiváló angol sorozat, A rendkívüli szereplőire, de ott a szuperhős szál miatt egy zseniális, térdcsapkodós vígjátékban intettek be az alkotók a huszonéveseknek. 

Samir, a ház tulajdonosainak gyereke, aki a saját bevallása szerint a mai, kiherélt „puhap.cs” típusú férfi, aki papíron a nők ideálja, de valahogy nagyon kacifántosan akar neki összejönni a szerelem. Ott kering körülötte Billie, aki nem kívánja megmászni a ranglétrát a tévécsatornánál, ahova felvették, inkább sarokba szorítaná a főnökét, igazán béna módon. Issa a túlpörgött, „mindenki barátnője” művészlélek, aki tulajdonképpen csak úgy van a világban, ja és legfőbb célja, hogy beköltöztesse a pasiját Pault, akinek a vicces egysorosok jutnak. Végezetül ott van Anton, aki harsány, hebrencs, parádés, de ahogy a mondás tartja: Mrs. Dalloway mindig partikat ad, hogy leplezze a csendet! 

A sorozat két kreátora, Ben Kronengold és Rebecca Shaw vagy jól ráérzett arra, hogy ideje görbe tükröt mutatni a Z-generációnak, vagy egyszerűen csak egy fekete humorú látleletet akart itt hagyni arról, miért pusztul majd ki egy nap az emberiség. Igen, ezek a Felnőttek a harminchoz közel sem életképesek, és közben felkészülnek az Alfák, és most születnek a Béták, és ezen az úton haladva pár éven belül a középkorú emberek is a mamahotelben fogják tengetni az életüket. 

Pont emiatt a szürreális vízió miatt jó amúgy a Felnőtteket nézni, a humora nem rossz, még ha nem is csapkodjuk a térdünket, a főszerepekben friss arcokat látni, ami kifejezetten üdítő az agyonhasznált tévés figurák tömegében, remélhetőleg több, még ennél is izgalmasabb lehetőséget kapnak Hollywoodban a közeljövőben. 

10/6,5