50 éves A cápa: Vajon még mindig rémisztő a klasszikus?

Fél évszázaddal ezelőtt csendült fel John Williams legendás, vészjósló melódiája, amit ha egyszer hallottunk, képtelenek voltunk elfelejteni. Az instrumentális dallamok A cápa című klasszikusban az eltévedt fenevad közeledtét jelzi, aki ha egyszer éhes lesz, addig nem mozdul, amíg valamit vagy valakit fel nem fal. Steven Spielberg igazi csodasrácként, mindössze 29 évesen rendezte meg a filmtörténelem első blockbusterjét, ami halálra rémítette a fél világot, rossz sajtót adott a cápáknak és közel fél milliárd dollárt fialt, pedig csupán 7 millióból készült. Hatása a mai filmekre megkérdőjelezhetetlen, de vajon 2025-ben is ugyanolyan izgalmas a 2 órás film? Retrokritikánkból kiderül!

Gagyi vagy rémisztő A cápa 2025-ben?

Ahogy a hetvenes években megindult az all-star katasztrófafilmek sorozata, mint a Földrengés vagy a fél Hollywoodot elégető A pokoli torony, úgy egyre nagyobb teret kaptak a horrorok is. Ezek az évtized elején még olcsó, retro rémisztgetések voltak, ám az évtized közepére, főleg Amerikában a vietnami háború okozta frusztráltság után az emberek egyre bizalmatlanabb lettek. Egyre nőtt a félelem az ismeretlentől, a láthatatlan ellenségektől, a saját vezetőiktől és ezt a paranoiát okosan használták ki a filmesek az évtized második felében: jöttek az olyan slasherek, mint a melós ruhában, szintén zenére gyilkolászó Michael Myers a Halloweenban, Jamie Lee Curtis főszereplésével vagy az idén 45 éves Péntek 13, ami után a hokimaszk és matchete kötelező eleme lett a tinik farsangi ruhatárának. 

Ezekben a filmekben azonban látjuk a mumust, tudjuk, hogy egy pszichopata, és a végén csak elkapják...Aztán persze feltámad, mégsem hal meg, más gyilkol helyette és még sorolhatnánk. Spielberg ötlete azonban egészen más volt: picit visszanyúlt az ötvenes évek, szintén frusztrált hidegháborús időszakához, ahol különböző furcsa állatok és szörnyek tizedelték a saját lábukban elbotló áldozatokat, de ezesetben a realitás talajára hozta a történetet.

Cápa: csúcsragadozó vs. csúcsragadozó

Bizony ezúttal a ringben az emberiség kontra a tengerek legvérengzőbb, mohó fenevada. A 29 éves rendező zsenialitása abban rejlik, hogy akarva akaratlanul, de egy, akár a mai korra is érvényes kritikát fogalmaz meg, amit Richard Dreyfuss Hooperje mond: 

- utalt ezzel Spielberg az egyre durvább fogyasztói társadalomra. Ahogy mi, emberek is mindent magunkhoz veszünk, amiről azt gondoljuk, hogy jár nekünk, addig a nagy fehér cápa is szívesen sushizik az úszkáló gyerekek között, ha éppen arra jár. Azonban az amúgy békés Long Island-i Amity közössége azonban teljesen tönkremenne, ezért pár nasizás után bizony uszonyos barátunkat likvidálni kell. 

Bruce lett a főszereplő A cápa filmben

A felvezetés picit talán hosszabb, mint amit megszoktunk, dacára annak, hogy a nyitóképsor és a szerencsétlen tinilány halála már megadja az alaphangulatot a filmhez. Roy Scheider pont elég a szerepben, se több, se kevesebb: a néhai színész sosem volt egy karizmatikus figura, de itt ez pont jó jött. Annál inkább a filmtörténet egyik legizgalmasabb figurája, Quint kapitány, akit Robert Show alakít és stílusosan a film második felére el is lopja rendesen a showt. 

Mellettük Richard Dreyfuss wannabe milliomos tengerbiológusa igazán üde színfolt volt, más kérdés, hogy a legendásan fűtől bűzlő forgatás leginkább az ő tekintetén hagyott nyomot, de ettől még lazább is a kinézete a színésznek. Az igazi sztár azonban egyértelműen Bruce volt, a cápa. Spielberg az ügyvédje után nevezte el a robotizált makettet, ami a film második felében mutatja csak meg magát, addig csak az uszonya, Williams zenéje és a körülötte látható vér jelzi, hogy itt bizony nagy a baj. 

- hangzik el a Brody rendőrfőnök szájából a híres aranyköpés, amikor először meglátja Bruce-t. 

A film második fele egy három- illetve négyszereplős kamaradrámának is elmenne. Itt érezhető a kor szelleme, ugyanis lassan építik a feszültséget, és tényleg végletekig fokozott paranoiát, nem beszélve arról, hogy ez a harc már személyes üggyé fajult a három ember és a fenevad között. Ha ma készülne el A cápa legalább 20-25 perccel rövidebb lenne, de ez mit sem von le az értékéből. A robotcápa azonban rettenetes élethű lett, pont olyan, amilyennek Quint leírja: egy hatalmas, élettelen szemű dög. Egy-egy pillanatot leszámítva ( mikor bekapja a hajó végét) nem tűnik műanyagnak a megjelenítése, sőt kifejezetten rémisztő. Külön izgalmasa, hogy a hajós kaszkadőr munka nagy részét a színészek végezték, ebből pedig a film második felében akad bőven, szóval újabb pirospont az alkotóknak. A természet és az ember csatájában sejthetjük ki lett az nyertes, de a kulcsszó a csatán van, ugyanis a háborút nem nyertük meg, talán ezért is készült el A cápa 2, A cápa 3D és a már vállalhatatlanul rossz A cápa bosszúja. 

A slusszpoén, hogy Spielberg pont a fogyasztói társadalmat szolgálta ki és teremtette meg a nyári blockbuster fogalmát, ugyanis A cápa hétről hétre egyre több embert rémített halálra 1975 nyarán, majd a további években. Magyarországon pont 10 évet kellett rá várni, ugyanis 1985. június 20-án láthatta először a közönség legálisan, bár néhány hangalámondásos VHS már keringett az országban belőle. 

10/8,5