A pecázás a sztárokat is megfertőzte. Színészek, zenészek, sportolók ragadnak botot, hogy kikapcsolódjanak a vízparton. Ezúttal a világbajnok asztaliteniszezőt, Gergely Gábort kísértük el.
Sokan talán nem is tudják, de gyerekkora óta szenvedélyes pecás Gergely Gábor, a világbajnok asztaliteniszező, aki a mai napig kijár, ha ideje engedi, ahogy ő fogalmaz, lógatni. Elsősorban pontyokra, keszegre horgászik, de szívesen perget is, főként csukára.
– Élsportolóként kevesebb időm jutott erre a hobbira, így egy nagyobb szünet következett, komolyabban visszavonulásom után kezdtem horgászni – mondta a Borsnak Gergely Gábor, aki munka után azonnal a vízpartra sietett.
Egy kocsmát vezettem a Fejér vármegyei Tordason, ami reggel hattól tízig, majd délután kettőtől estig volt nyitva. A kettő közötti időben mindig kijártam a közeli tóra lógatni. Két-három óra alatt is szép számmal fogtam a keszegeket, pontyokat, majd visszasiettem a kocsmába, hogy a munkából hazatérőket hideg sörrel, fröccsel tudjam fogadni.
A kétszeres világbajnok hozzátette: ha vissza kellett mennie a munkahelyére, akkor visszaengedte a halakat, mert ott nem volt ideje pucolgatni, nem tudta tárolni, de hétvégente azért járt le, hogy kifogja a vacsorát.
– Inkább a ragadozó halakat szeretem, ezért pergetni is szeretek. Főként harcsát, csukát és süllőt fogyasztok, és szeretem magam elkészíteni.
Állítom, a töltött csukám világhírű
– büszkélkedett Gergely Gábor.
A világbajnok vallja, nem a felszerelésen, hanem a horgászon múlik a kapás, ám ezúttal minden igyekezete ellenére elmaradt a hal. Pedig még úszósra is átkötötte fenekező szerelékét, hátha a tavaszi kánikulában a víz közt eszik a ponty.
– Az sosem zavart, ha hal nélkül tértem haza egy-egy horgászat után. Szeretek a parton ücsörögni, hallgatni a madarak csicsergését, nézni a vizet, megnyugtat. Annak viszont örültem, hogy segíthettem megszákolni egy halat, így legalább volt egy kis akció is a mai napon – fogalmazott Gergely Gábor.