"Nyoma sem volt rosszullétének" - a gyászoló barátnő idén még találkozott Sterbinszky Amáliával

„Tragikus tavasz” – így jellemezte ezt az évszakot Mocsai Lajos, a Magyar Kézilabda Szövetség örökös elnöke, aki Vasas klubedzőként, szövetségi kapitányként egyaránt maradandót alkotott. Pár nap leforgása alatt két Vasas-klasszis, előbb Bujdosó Ágota, majd csütörtökön Sterbinszky Amália hunyt el. Előbbi 81, Amália pedig 74 éves korában távozott az élők sorából.

A legenda közeli ismerősétől megtudtuk, agyi vérrög okozta Sterbinszky halálát. Hirtelen rosszul lett dániai lakhelyén, Helsingörben, ahol természetgyógyászati magánklinikát működtetett. A mentő még élve szállította a koppenhágai kórházba, de kómájából agyműtétjét követően már nem tért magához. Dánia is gyászolja, hiszen ott dolgozott a felnőtt és junior női válogatott edzőjeként. 

 – jellemezte Mocsai Sterbinszkyt.

Ha kell, irányítóként szolgálta a Vasast, taktikai érzéke, lövőkészsége maga volt a tökély. Joggal választották meg a XX. század legjobb magyar játékosának, és nevezték el róla a Vasas-sportcsarnokát. 

"A sors furcsa fintora, hogy meghalt, noha életének jelentős részét embertársai gyógyítására áldozta" – tette hozzá az edzőzseni Mocsai.

Sterbinszky egykori csapattársa, Lelkesné Tomann Rozália február közepén Hévízen beszélgethetett utoljára az elhunyttal. Ott, ahol a Roziról elnevezett kézilabdázó csarnokot felavatták. Tőle megtudtuk, legenda másfél hónapja még egészséges volt.

 - mondta a Borsnak a csapattárs.

Csulikné Bozó Éva a válogatottban együtt küzdött Sterbinszkyvel.

"Egymást váltottuk, mert amikor ő távozott a Vasasba a Fraditól, akkor igazoltam én az FTC-hez. A válogatottban a pályán kiegészítettük egymást, hol ő volt az irányító, én pedig átlövő – és fordítva. Örökké emlékezetes számomra az 1975-ös, a Szovjetunióban rendezett kijevi vb. Azon én nem játszottam, de a tévében láttam, amint Amál sziporkázó játékával óriási meglepetésre megvertük a házigazdát 12-10-re. Balszerencse, hogy 10-9-re kikaptunk az NDK-tól, így a bronzérem jutott válogatottunknak" – emlékezett Csulikné.