Bár elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni nagykövetként az első horgászversenyén az olimpiai ezüstérmes birkózó, Lőrincz Viktor és ötkarikás győztes testvére, Tamás, a fivérek így is ellátogattak a Maconkai-víztározóra, ahol átvették a nagyköveti felkérésüket.
– Nagyon megtisztelő, hogy ránk gondolt a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ). Örömmel vállaltuk a felkérést – fogalmazott a Borsnak Lőrincz Viktor.
A visszavonult, jelenleg a válogatottnál edzőként dolgozó klasszis a kezdetekről is mesélt lapunknak. Elárulta, akárcsak a birkózást, a pecát is a bátyja, Tamás miatt szerette meg. Gyerekként együtt jártak a tópartra, és mondani sem kell, szerelem volt első látásra.
Egyik birkózó barátunk édesapjának volt egy horgásztanyája Cegléden, ő csábított ki minket a tópartra, körülbelül 12 éves lehettem. Onnantól kezdve szinte minden nyarunkat ott töltöttük Tomival. Hajnalban keltünk, a biciklinkre ragasztottuk szigetelőszalaggal a botokat, hogy le ne essenek tekerés közben
– mesélte Viktor. – Ez a szenvedély azóta sem hagyott alább. Egyre jobban beleástam magam a horgászat rejtelmeibe, mindig újabb és újabb célokat tűztem ki magam elé. Most az a vágyam, hogy 30 kiló feletti pontyot fogjak.
A jelenlegi rekordom 28 kilogrammos, ezt szeretném megdönteni.
A tóparton nagy a versengés a tesómmal, szerencsére én vezetek, neki „csak” 26 kilósat sikerült eddig fognia.
Az újabb kapitális pontyokra várniuk kell, ugyanis edzőként talán még leterheltebbek, mint versenyzőként: gőzerővel készülnek a válogatottal a párizsi olimpiára, addig pedig minden idejüket ez teszi ki. Az viszont biztos, csapaton már nem kell gondolkodniuk, ugyanis Viktor már alapított egyet.
A Wrestling Carp Team csapat ötlete az én fejemből pattant ki. Én terveztettem meg a logót, és már egyenruházatunk is van. A brigád létszáma még szerény, mindössze három tagból áll. A feleségem, Vivien, Tomi és én vagyunk benne, de kezdetnek nem rossz
– tette hozzá a tokiói olimpián ezüstöt szerző birkózó.
Bár a horgászcsapat teljes jogú tagja a kiváló birkózó párja, Vivien, a csinos édesanyát nem a pontyok hozzák lázba.
– A gyönyörű természetet, nyugodtságot szereti, ezért gyakran elkísér a vízpartra. De azért fogott már egyszer-kétszer botot a kezében – tette hozzá a fiatalabbik Lőrincz. – Nem ijed meg, ha kapás van, szépen fárasztja a halat, egyedül szákol, és már az etetőrakétát is profin tölti. Szóval, szép lassan horgász válik belőle.
A csapat hamarosan bővülhet, ugyanis Viktor lassan négyéves kislánya, Anna és másfél éves kisfia, Áron is örökölheti édesapja szenvedélyét.
Nem szeretnék erőltetni semmit. A legfontosabb, hogy a természetben legyenek, a friss levegőn. Nem vagyok az a túrázós típus, de a vízpart olyan nyugalmat áraszt, hogy ott tudok igazán kikapcsolódni. És nem csak én. Vivin is ezt látom. Persze ha Anna és Áron kedvet kap, akkor szívesen mutatok nekik egy-két trükköt, de nem az a cél, hogy versenyhorgászt faragjak belőlük
– zárta Viktor.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.