"Mindenki izgult, mi lesz" - elképesztő sztorit mesélt Puskás Ferencről a válogatott dokija

A mindig elegáns Szilágyi doktor a mindennapokban a Semmelweis Egyetem patológiai biztosítási orvosa, mellette a Mentőknél dolgozik. Az örökifjú doktor büszkén mesélte a Borsnak, hogy 36 éven keresztül kétszázhuszonhat alkalommal ült a magyar labdarúgó-válogatott kispadján, és 13 szövetségi kapitánnyal dolgozott együtt. Bicskei Bertalannal és Mészöly Kálmánnal kétszer is, de Gellei Imre, Jenei Imre, Verebes József, Puskás Ferenc, Egervári Sándor, Várhidi Péter, Bozsik Péter, Glázer Róbert és Csank János stábjában is benne volt.

- Folyton úton vagyok, még betegállományban sem voltam soha - magyarázta fiatalos hévvel Szilágyi György. - A telefonom állandóan csörög, de nagyon élvezem, mert ha megszűnne, nem is tudom, mi lenne velem.

Számtalan érdekes kaland esett meg vele a magyar válogatottnál, Puskás Ferenc, az Aranycsapat legendája kapcsán például kiderült számára, hogy tényleg mindenhol ismerik.

- Puskás Ferenccel, Öcsivel nagyon kedveltük, tiszteltük egymást. Egy alkalommal külföldi meccsre utazott a csapat, és a repülőtéren kiderült: Puskás otthon felejtette a papírjait. Mindenki izgult, hogy mi lesz, egyedül a "Vágtató Őrnagy" őrizte meg hidegvérét - mesélte most a doktor. - Puskás kivágta magát, s azt mondta, nyugi, engem mindenhol ismernek, nem lesz semmi gond. És tényleg nem volt gond, sőt, amikor megérkeztünk Párizsba, az ottani útlevélkezelő csaknem kezet csókolt a magyar futball-legendának, nem foglalkozott a papírjaival... Jenei Imrével is remekül kijöttünk, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot Mezey Györggyel.

Szilágyi doktor valamennyi edzővel szeretett dolgozni. Az volt a feladta, hogy egészséges játékosokat adjon az aktuális szövetségi kapitánynak, és ha sérülés történt, akkor minél gyorsabban felépüljenek a labdarúgók.

- Büszke vagyok rá, hogy az egykori válogatott játékosok a mai napig barátként gondolnak rám. Ehhez nem kellett semmi mást tennem, csak mindig, mindenütt betartani orvosi esküt, és tisztességgel végezni a munkámat. Így aztán még eszemben sincs visszavonulni. Persze aligha tudnám ellátni a feladatom, ha nem várna otthon több mint negyven éve a szerető feleségem, két lányom és a három unokám. A család jelenti a biztos a hátországot nekem.