Nehéz szívvel utazik az olimpiára betegeskedő édesanyja mellől a magyar pingpongos

Majoros Bence hónapokkal ezelőtt, Dohában szerzett olimpiai kvótát az asztaliteniszezők egyéni olimpiai világselejtezőjén. Óriási volt az öröme, hiszen akkor még úgy nézett ki, hogy egyedüliként képviseli majd a magyar férfi pingpongozókat az ötkarikás játékokon.

– Szerencsére lesz még egy fiú az utazók között, hiszen Szudi Ádám is megszerezte vegyespárosban az indulás jogát – kezdte a beszélgetést Bence. – Örültem neki, mert kezdetben azt hittem, szurkolhatunk egymásnak Tokióban.

Azóta változott a helyzet, ugyanis a koronavírus-járvány terjedése miatt a japán rendezők zárt kapus versenyeket engedélyeznek csak, ráadásul még a szabadnapos sportolók sem léphetnek be a csarnokokba, hogy szurkoljanak egymásnak.

– Bevallom, ez annyira nem zavar, hiszen az elmúlt egy évben csak nézők nélküli versenyeken indultam – fejtegeti Bence. – Úgy gondolom, nem is olyan nagy baj, hogy az olimpián sem lesznek drukkerek. Legalábbis, nekem nem.

Hónapok óta súlyos terhet cipel a pingpongos

Majoros az elmúlt hónapokban feltűnt Budapesten, Németországban és nagyon sűrűn szülővárosában, Nyírbátorban tréningezett, ahová barátja, a szintén válogatott kerettag, Szita Márton is elkísérte.

– Tudom, könnyebb lett volna a németeknél vagy a válogatott társaimmal együtt készülni, de mivel édesanyám súlyos beteg, nem akartam távol lenni tőle – mondta Bence. – Persze Ochsenhausenbe is elutaztam, hiszen a szerződésem oda köt. Teljes erőbedobással végeztem az edzéseket, hiszen az olimpiára készültem, de alig vártam, hogy befejezzem, és hazautazhassak anyukámhoz.

Majoros pénteken felül a repülőre és a magyar olimpiai csapat tagjaként elutazik Japánba. Úgy mondja, fájó szívvel hagyja itthon beteg édesanyját, de egy profi sportolónak el kell viselni a nehézségeket is.

Mindent megbeszéltem a mamámmal. Bátorított, utazzak el, ne törődjek semmivel, csak teljesítsek úgy az olimpián, ahogyan azt elterveztem. Arra kért, jó játékkal ünnepeljem Tokióban a huszonnegyedik születésnapomat

– búcsúzott Bence.