Nem volt boldogabb ember 1972 szeptemberében Klinga Lászlónál. Szabadfogású birkózónk bronzérmet szerzett a bajor fővárosban, majd ötödikén kora hajnalban ébredt, ugyanis örömében nem pihent sokáig.
– Arra gondoltam, körülnézek, sétálgatok – emlékezik a Macska becenevű Klinga.
Éppen szedelőzködtem, kétemeletes épületünk szobájának ablakához léptem, amikor egy Puma melegítőbe öltözött fegyveres férfi kívülről pisszegett, majd az ujjával jelzett: maradjak csendben, lépjek biztonságos helyre, ahol nem érhet lövés
– folytatja a 73 éves edző, aki végrehajtotta az utasítást, majd kiderítette a sporttársaival, hogy mi történt.
– Erről eddig sosem beszéltem. Az izraeli sportolók és vezetők elleni merényletet úgy készítették elő, hogy napokkal a rajt előtt a fegyveresek kertészként, kisegítő munkásként munkára jelentkeztek az olimpiai faluban, és fokozatosan becsempészték oda az automata fegyvereket – mondja Klinga.
Ötödikén hajnali fél ötkor a nyolc palesztin átmászott az amúgy őrizetlen falu falán, és az izraeliek szobájához osontak. A lövöldözés a magyar birkózók szálláshelyétől 500 méterre robbant ki. Klinga úgy tudja, az egyik lelőtt férfi izraeli Moszad-ügynök volt, akit honfitársai őrzése céljából utaztattak a bajor fővárosba.
– A lövöldözés során megközelítettük azt az épületet, amelyikben két izraelit kivégeztek. Varga Jancsival, az 1968-as mexikóvárosi olimpia kötöttfogású bajnokával, aki Münchenben a 4. helyet szerezte meg, fel akartunk mászni egy, a megtámadottak épületéhez közeli ház tetejére, hogy fotózhassuk, amint a fegyveres rendőrök közbeavatkozásra készülnek. Ezt persze a biztonságiak megtiltották.
– Később lázas sürgés-forgás támadt az izraeli szállás környékén – teszi hozzá a bronzérmes.
Látták fehér zászlóval a faluban vonulni Avery Brundage-t, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökét, aki a kilenc izraeli túszt őrzővel próbált tárgyalni. Mindhiába.
Ötödikén felfüggesztették a versenyeket. Úgy volt, hogy vége a sportfesztiválnak, végül hatodikán mégis folytatódtak a küzdelmek.
– Azon a napon Bajkó Karcsival, Hegedüs Csabával és Csatári Józsival, három versenyzőtársammal bementünk abba a szobába, ahol a két túszt megölték. Velünk volt Lukácsa Béla nemzetközi bíró, aki azt füllentette az őrnek, van magyar származású a halottak között, ezért érdeklődünk. Odabent akkorra már rendet raktak, de a két holttest helyét körülrajzoló krétanyomokat azért láthattuk.
1992-ben a lelőtt izraeliek közül kettő özvegyének követelésére a német rendőrség átadta a mészárlásról készült eredeti fotókat. Így derült ki, hogy a szobában a Fekete Szeptember két tagja a többiek szeme láttára Joszef Romano súlyemelőt kasztrálta, megkínozta, majd agyonlőtte. A terroristák szabad elvonulást kértek, túszaikkal Kairóba kívántak repülni. Két helikopterrel vitték őket a fürstenfeldbrucki katonai repülőtérre, ahol éjjel 23 órától 45 perces tűzpárbaj folyt le. Ennek során további izraeliek, öt palesztin és egy német rendőr meghalt.
A reptéren a német rendőrség elkövette azt a hibát, hogy a túszokkal érkező fegyvereseket hirtelen megvilágította, és egy időre ők maguk is elveszítették a látásukat. Ráadásul lövészeik nem voltak kiképezve túszmentésre.
Az olimpia folytatódott, de a bronzérmemnek valahogy nem tudtam igazán örülni
– jegyzi meg Klinga László. Az esetből okulva az 1976-os montreali olimpián szigorú rendszabályokat léptettek életbe a kanadaiak.
– Nem beszélve az 1980-as moszkvai eseményről. A szovjet rendőrök külön útvonalakat festettek fel, előírták, melyikben közlekedhetnek sportolók, edzők, sportvezetők. Ott nem lehetett helye magyarázkodásnak, mellébeszélésnek. A biztonságiakon látszott, nem sokat kukoricáznának, ha valaki saját útvonalat kért volna magának.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.