Sákovicsné Dömölky Lídia okkal kedveli Tokiót, 1964-ben ott nyert olimpiai aranyérmet a női tőrvívócsapat tagjaként. Amit fél évszázaddal később ugyanott megünnepelt, ám jövőre ismét elutazna.
Kivételes nemzetnek tartja a japánt a 84 esztendős Lidike, aki legutóbb 2014-ben, a MOB-küldöttség tagjaként nosztalgiázhatott a szigetország fővárosában.
– Akkor már hat éve folytak az előkészületek a 2020-as nyári játékokra, de a rendezők megvárták, amíg a magyar küldöttség megérkezik a régi stadionba, amelyet csak utána bontottak el a helyén épülő új miatt – meséli Sákovicsné. – Jártunk abban a csarnokban is, ahol döntőt nyertünk a szovjetek ellen, ennek tábla őrzi az emlékét.
Lídia a 64-es záróasszó előtt óriási lelki teherrel fogott tőrt a kezébe. A szovjetek 7:6-ra vezettek, találatarányuk is jobb volt, ezért mindhárom hátralévő asszót nyerni kellett. Előbb Rejtő Ildikó, majd Juhász Katalin győzött, végül az i-re a pontot a balkezes Lídiának kellett feltennie. S bár Ljudmila Sisova 2:0-ra vezetett, Sákovicsné előkészítés nélkül négyszer lerohanta és 4:3-ra győzött, így lett végül 9:7-es magyar diadal és aranyérem.
– Egységes csapatunk volt kiegészülve Marosi Paulával és a sajnos már eltávozott Ágoston Jutkával – teszi hozzá Sákovicsné. – Később ott drukkoltunk az Olimpiai-stadionban, ahol futballistáink a döntőben 2:1-re verték Csehszlovákiát. Beleborzongok, amikor visszaemlékszem, hogy szabadtéri stadionban először hallhattam a Himnuszunkat.
Mivel akkor kétéves kisfia – aki ma már az edinburgh-i egyetemen matematikát és közgazdaságtant tanít – erősen hiányzott a tőrözőnknek, japán önkéntes segítőjük, Josiko bemutatta neki hasonló korú gyermekét.
– Babusgattam egy kicsit a japán fiúcskát, és ettől megnyugodtam – idézi fel az emléket. A 2014-es utazás során minden követ megmozgatott, hogy Josikót felkutassa, de nem járt sikerrel. De abban reménykedik, talán összefut vele jövőre, ugyanis a japánok meghívták az elhalasztott olimpiára. Reméli, addigra a világ végleg kilábal a járványból, köszönhe-tően a tudósok, az orvosok és az egészségügyi dolgozók áldozatos munkájának, amit nem lehet elégszer megköszönni.
– A páston Szilágyi Áron kardozóért külön szorítani fogok, az ütemérzéke különleges, ráadásul intelligens vívó, és éppen utóbbi jellemvonása segítheti hozzá harmadik olimpiai bajnoki címéhez – osztja meg véleményét.
