Sajnos a torna hajrájára kidurrant a magyar kézicsoda. A két sorsdöntő összecsapását elvesztette az eddig brillírozó együttes.
Utolsó középdöntős meccse Portugália ellen nem csak az Európa-bajnoki helyezés szempontjából volt kulcsfontosságú, a magyar csapatnak az olimpiai selejtezőre való kvalifikáció is erős motivációt adott. Ehhez már egy döntetlen is elég lett volna, ám a portugálok – akiket az 5. helyért való versenyben maradás hajtott – megállították Szita Zoltánékat.
Ez azért is fájó, mert Portugáliának eddig csupán egyetlen alkalommal sikerült megvernie minket, még 2008-ban, Lillehammerben egy felkészülési meccsen. Ám a kiválónak tűnő örökmérlegünk csalóka, öt győzelemből háromszor is csak egyetlen góllal voltunk jobbak náluk.
A győzelemhez elengedhetetlen lett volna megint parádésan védekezni, ám ahhoz képest, hogy például az izlandiaknak 18 gólt engedtünk egy óra alatt, addig a tegnapi ellenfél már a szünetig 16-szor vette be a magyar kaput (Baloghék 14-et hajítottak).
A mostani vereség nemcsak azt jelenti, hogy a magyar csapat lemaradt a kontinenstorna elődöntőjéről, hanem mivel nyolcgólos vereséget szenvedett, még a harmadik helyet és az ezzel járó olimpiai selejtezőt is bukta. A lapzártánk után véget ért Izland–Svédország találkozón számunkra már csak az volt a kérdés, hogy a 4–5. helyen zárunk-e a csoportban.
Habár úgy utaztunk ki az Eb-re, hogy nagy lakoma nem jut nekünk, menet közben megjött az étvágyunk. Kár, hogy a csapat a végére belefáradt a menet közben aratott hatalmas sikerekbe, például a dánok és az izlandiak legyôzésébe.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.