<p>Hét év után becsukja maga mögött az Üllői úti öltöző ajtaját Böde Dániel, s a Ferencváros válogatott futballistája, és visszatér korábbi egyesületéhez, a Pakshoz. A Ferencváros vezetősége azzal a gesztussal fejezte ki köszönetét a csatár szolgálatai iránt, hogy bár még egy évig érvényes lenne, a szerződése, ingyen "hazaengedi" Bödét. Ő pedig sír is, meg nevet is.</p>
- Sok álmatlan éjszakája volt, amíg döntött?
- Hát, volt egy pár, nem tagadom. Nem volt egyszerű, hiszen én még játszani szeretnék. Ezért lépnem kellett. Már sokszor, sok helyen elmondtam, számomra idehaza csak két klub létezik, a Paks és a Fradi. És most az élet úgy hozta, hogy a bajnokcsapat ajtaját csukom be. Nem, nem csapom be,hanem szép csendesen becsukom magam mögött..Soha nem felejtem a Fradiban töltött hét évet, de nem is feledhetném. Nekem ez volt az életem, nekem a játék a mindenem..
- Igaz, hogy tízezer ember kérte, hogy maradjon?
- Hát, még most is borsódzik a hátam, amikor a szurkolók kiabálták, hogy maradj, Dani. Megható volt, na..De amit akkor mondtam, az volt a döntésem kulcsa.
- Mit mondott?
- Azt, ha ha a szívemre hallgatok, maradok, ha az eszemre, akkor pedig megyek.
- Az ész nyert. Igaz, azon kívül, hogy gólokat rúg, amikor beállítják, mit is tehetett volna a csapatba kerülésért.
- Hát igen.
- Belegondolt már, hogy milyen lesz ellenfélként visszatérni a Groupama Arénába?
- Hát, nem lesz egyszerű nap az életemben. Lehet, hogy megszokásból megindulok majd a a Fradi-öltöző felé. Remélem, a szurkolók is olyan szeretettel fogadnak majd, mint amilyen szeretettel én gondolok rájuk. Életem csodája, hogy annyi szeretet kaptam tőlük.
-Miért éppen Paks, hiszen az élvonalban talán nincs is olyan csapat, amelyik nem látná szívesen soraiban Böde Dánielt.
- Lett volna más ajánlatom is, de ahogy mondtam, számomra itthon csak a Paks és a Fradi létezik. Most az egyik otthonomból hazatérek a másik otthonomba. A zöld-fehér szín is marad, csak a címer változik.
-Azt olvastam, még a válogatottságról sem mondott le.
- Miért mondtam volna le? Ha játszom a Paksban, hozom magam, rúgom a gólokat, akkor szerintem a szövetségi kapitány is újra figyel rám. A góllövőkre többnyire mindenütt szükség van. Válogatottnak lenni pedig számomra még mindig csoda.
- Találkozott már Sziviccsel, a Paks edzőjével?
- Többször is, igaz, ellenfélként. Most majd június 24-én, a felkészülés kezdetén egy öltözőben fogunk találkozni.
- Milyen volt a Fradinál elbúcsúzni a korábbi társaktól?
- Szívbemarkoló. Még nem tudtam mindenkitől elköszönni, mert többen a válogatottnál vannak, de majd megteszem. Hiába, hét év az hét év, ennyi idő alatt annyi minden összegyűlik az emberben, és sok mindentől, sok mindenkitől fájdalmas elválni. De mondtam, nem a szívem döntött.
