Olimpiai éremre tör 43 évesen Mohamed Aida

Mohamed Aida szeretne ott lenni hetedik olimpiáján, sőt éremmel koronázná meg Tokióban csodálatos pályafutását. Ám ezért hihetetlen kihívásokkal kell szembenéznie. 

– Megfiatalodott a válogatottunk, néha úgy érzem magam, mint tyúkanyó a csibéi között – magyarázta a márciusban 43. születésnapját ünneplő tőrvívó, aki már 17 évesen vb-ezüstérmes volt, később Európa-bajnok lett.

– Szinte hihetetlen, de én már igazolt versenyző voltam, amikor ők megszülettek. Persze, a kor nem érdem, csak egy állapot, a páston ők sem, és én sem adunk kegyelmet egymásnak.

Aida eddig hat ötkarikás játékon járt, ám nagy fájdalma, hogy érmet még nem szerzett. Talán majd jövőre. Az UTE versenyző­je elismerte: leginkább csapat­ban esélyes az indulásra, bár az esetleges utazók közé is nehéz bekerülni.

Aida kétgyermekes édesanya, „egyedül” neveli a négyéves Leilát és Oliviát, aki már kilencéves kishölgy. Ahogyan Aida fogalmaz: távházasságban él kanadai férjével, így minden verseny, utazás megoldandó feladat. Nem egyszerű összeegyeztetni a gyereknevelést a sporttal. 

– Most is rohanok. Edzés után bevásárolok, orvoshoz kell mennem, a gyerek sem hiányozhatnak az úszásról, majd amikor már lefeküdtek, be kell pakolnom, hiszen Párizsba utazunk a Világkupára. Nem is tudom, mi volna, ha édesanyán nem segítene?! 

Legutóbb karácsonykor volt együtt a család, de gyorsan elszaladtak az ünnepek, kö­vetkeztek a melós, szürke hétköznapok. 

– Még bírom, erőt ad, hogy végre érmet nyerjek az olimpián. Úgy és annyit edzek, amennyit csak bírok, bár néha jelez a szervezetem: lassítsak. De újra és újra erőt ad, hogy a társaim bíznak bennem, tudják: az elmúlt évtizedek alatt megszerzett ru­tinom sokat segíthet a nehéz helyzetekben. Egyre jobban összeáll a csapatunk, szerintem az új kapitány, Feczer Viktor irányításával jó úton haladunk Tokió felé.