Negyven éve, 1976-ban kötelezte el magát a tekével Kovácsné Grampsch Ágota, akivel 55 évesen, háromszoros nagymamaként is számolni kell a pályán, a legutóbbi kiírásban például BL-győztes lett a Bamberggel.
– 16 éve költöztem Németországba, azóta a Bundesligában tekézem – mesélte a sportág nyolcszoros világbajnoknője.
– Most már a Bamberg 2-ben, de tavaly még kivitt az első csapat a Bajnokok Ligája döntőjére, ahol ugyan nem remekeltem, de szerencsére így is sikerült nyernünk. Persze nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen a csapattársaim jó harminc évvel fiatalabbak nálam.
Nincs megállás
A férfiak körében is akad rá példa, hogy valaki nyugdíjasként megállja a helyét az élsportban. A 62 éves asztaliteniszező, Klampár Tibor a budapesti másodosztályban, a Shopsport csapatában szinte meccset se nagyon veszít.
A 73 éves Emődi János pedig minden idők legidősebb ralikrosszversenyzőjeként indult a 2015-ös országos bajnokságon, s a 6. helyen végzett a kategóriájában. Pedig ez csak kiruccanás volt a valójában autókrossz-pilótának, aki már a 2016-os tavaszi bajnokságra is benevezett.
S hogy meddig lehet ezt ilyen szinten folytatni? A sportolónő szerint a válasz erre nagyon egyszerű: amíg örömet szerez. Persze amikor már itt fáj meg ott fáj, nem annyira üdítő a játék, igaz, ha jönnek az eredmények, az azért feledteti a kínokat.
– Nehéz megemészteni, hogy már nem tudom eredményben azt produkálni, amit korábban, no és amit elvárok magamtól. Tisztában vagyok vele, hogy 55 évesen már fizikálisan és mentálisan sem állok azon a szinten, mint fénykoromban. De ha érzem a játékot, megvan a ritmus, és tudok a csapatomnak segíteni, az még most is szárnyakat ad.
Három gyermeke közül egyiket sem ejtette rabul a tekézés. Nagyobbik lánya ugyan megpróbálta, de csak néhány hónapig tartott ki. Fiát pedig inkább a foci vonzotta, máig játszik, de lassan a zenélés – gitározik és szintetizátorozik – fontosabb számára. Talán majd a három unoka, a nyolcéves Jamie, a hatéves Oliver és a három és fél éves Isabella, akikkel szívesen tölti a szabadidejét.
