A győztes gólt szerző Kleinheisler László mellett a 100. válogatottságán pályára lépő Király Gábor volt az oslói Eb-pótselejtező hőse.
Félő volt, hogy a magyar labdarúgás leggyászosabb napja lesz november 12. Aznap két korábbi válogatott játékos halt meg, a rákbeteg Fülöp Márton 32 évesen, illetőleg 84 esztendős korában az Aranycsapattal vb-ezüstérmes Várhidi Pál. Ennyi tragédia után az oslói Eb-pótselejtezőt is elveszíteni, főleg több góllal, feldolgozhatatlan traumát okozhatott volna. Ám a csapat, s főleg annak rangidős tagja, a 100. válogatottságán pályára lépő Király Gábor a kapuban másként gondolta. Pontosabban nem gondolt semmire.
Csak a feladatra koncentrált.
– Nem foglalkoztam azzal, hogy ez lesz a századik meccsem – nyilatkozta a 39 éves kapus. – Mindent ugyanúgy csináltam a meccs előtt, ahogy általában, és ahogy vasárnap is fogom. Persze, Marci, egy barát és játékostárs elvesztése nagy fájdalom, de nemcsak nekem az, hanem az egész labdarúgás számára.
Hozzátette: a Fülöp családot hagyni kell a gyászában, és értük is ki kell harcolni az Eb-részvételt. Elmondta azt is, hogy miként az első válogatottsága, a századik is örökké emlékezetes. Főleg mert úgy érezte, Marci is segítette.
– Aznap nem kaphattunk gólt. Védhetett volna más, szerintem akkor sem – mondta Király, aki nevéhez mérten uralta a kapuja előtti területet, s aki reméli, a visszavágón kevesebb dolga akad. – Előnyben vagyunk, de még nem értük el a céljainkat. Hogy kijussunk az Eb-re, tökéletes lelki és fizikai állapotba kell kerülnünk! Az elmúlt napokban a frissítésen dolgoztunk.
Király nem az a típus, aki hangzatos mondatokkal hívná fel magára a figyelmet. Inkább igyekszik megismételni azt a teljesítményt, amit csütörtökön nyújtott.
Ha ez sikerül, megint megbabonázza a norvégokat.
Sziasztok, fiúk!
Látjátok, az ígéret szép szó – és Ada betartja, amit ígér. Igaz, egy évre eltűntem a szemetek elől, mert akkor úgy éreztem, így jobban doppingolhatlak titeket. Na jó, meg más dolgom is akadt közben, de most újra itt vagyok. Csodálatos volt, amit csütörtök este Oslóban műveltetek, s ígérem, ha vasárnap este sikerül a továbbjutás, akkor úgy fogtok látni, ahogy az anyukám a világra hozott. Mármint abban az értelemben, hogy nem lesz rajtam ruha. A különbségeket a huszonévvel ezelőttihez azért észre fogjátok venni. :)
Tehát hajrá, fiúk! Gólokkal vegyétek le rólam a bugyit!
