Berki Krisztián olimpiai bajnok tornász riói reménye elszállt. Szerettei biztatják, és ugyan nehezen emészti meg, ami történt, megy tovább.
Volt egy kis ideje megemészteni, hogy az olimpiára kvalifikáló világbajnokságon rontott a lólengés selejtezőjében és ezzel elúszott a riói részvétele. Hogy érzi magát, és hogy reagált a környezete?
Mindenki szeretettel és együttérzéssel vett körül, a feleségem, Marcsi is vigasztalt – mondta Krisztián, aki még egy hétig kint lesz Glasgow-ban. – Ami engem illet: nyomaszt az elrontott gyakorlat, bár egy ilyen nehéz év után azért ez sajnos benne volt a pakliban.
A nehézséget megint a sérült válla okozta?
Igen, a márciusi műtétem jól sikerült, a rehabilitáció is a terveknek megfelelően zajlott, de aztán újra megsérült a vállam, ezúttal az izom. Ez aztán elindított egy lavinát, nagyon nyögvenyelősre sikerült az egész idényem.
A kiesése után azt mondta, ha már lemaradt a 2016-os olimpiáról, ott lesz 2020-ban. Ez egy ilyen vállal megoldható?
Nyilvánvalóan az az első, hogy a vállamat rendbe kell tenni. Aztán sokat fogok pihenni is. Látva a mezőnyt, helyem van még a legjobbak között, nem akarok egy rontás miatt visszavonulót fújni. Pihenek egy nagyot, és a nulláról kezdek mindent.
Karrierje során eddig minden kudarcból felállt, tanult a rosszból valami jót. Mit gondol, ebből a mélypontból is lesz okulnivalója?
Egész biztos, hogy igen, de ehhez idő kell. Amit most kiemelnék, az az emberek szeretete és a magyar tornászcsapat egysége. Én is megpróbálok nem a saját bajomon gyötrődni – az életben ennél sokkal nagyobb gondok vannak –, hanem a lovon döntőbe jutott Hidvégi Vidért drukkolni.
