Kimi Räikkönen Budapesten - interjú

- Mindig szívesen jövök Budapestre, hiszen egyrészt 2005-ben már nyertem Magyar Nagydíjat, másrészt a szurkolók minden alkalommal remek hangulatot csinálnak – kezdte Räikkönen.

Az ilyen utcai show-kat is élvezi?

- Maradjunk annyiban, hogy nem önként jelentkeztem erre a feladatra a Ferrarinál. Minden­esetre nagyon látványosak ezek a városi parádék, igaz, nem a sebességről szólnak. A Forma–1-ben is vannak utcai futamok, a legérdekesebb a Monacói Nagydíj, ahol Budapesthez hasonlóan gyönyörű díszletek között vezethetünk.

Legendásan nyugodt versenyző hírében áll, aki a futam előtt akár aludni is képes. Volt valaha ideges?

- Természetesen engem is ki le­het hozni a sodromból. Csak nekünk finneknek megvan az a jó tulajdonságunk, hogy kívülről ez nem látszik rajtunk. Miért, látták már például honfitársamat, Valtteri Bottast feldúltan?

Tényleg, mi a titka a finn pilóták sikerének az autósportban?

- Nincs itt semmiféle titok, egyszerűen minden autós sportágat szeretünk, és elég korán kezdjük a versenyzést. Na és persze sokat gyakorlunk.

Mennyiben változtatta meg az életét az apaság?

- Most már nemcsak magamért, hanem a fiamért is felelősséggel tartozom. Azért pelenkát nem sűrűn cserélek...

A Red Bull orosz Forma–1-es pilótája, Danyiil Kvjat sokszor járt már ugyan Budapesten, de a Duna-parton még sosem volt alkalma F1-es autóval száguldozni.

– Nagyon cool! – mondja fülig érő vigyorral.

Persze gyerekként neki sem maradt ki a ladás élmény.

– Apámnak volt egy Lada Nivája, amit én is kipróbálhattam. A rossz minőségű utakra kívánni sem lehet jobb kocsit – teszi hozzá.

S hogy mindig F1-es karrierről álmodott-e?

– Dehogy, inkább teniszező, később meg síelő akartam lenni, édesapám ugyanis síoktató. Viszont amikor először beültem egy gokartba, azonnal megpecsételődött a sorsom.

Nagy példaképe Michael Schumacher, ám Vitalij Petrovnak is hálás, amiért kitaposta az utat az orosz pilótáknak a száguldó cirkuszba.