Miközben Besenyei Péter a fővárosi rakparton összegyűjt tömeg előtt átrepült a Lánchíd alatt, a Ferrari F1-es világbajnoka, Kimi Räikkönen a reggelijét fogyasztotta magyar újságírókkal.
- Mindig szívesen jövök Budapestre, hiszen egyrészt 2005-ben már nyertem Magyar Nagydíjat, másrészt a szurkolók minden alkalommal remek hangulatot csinálnak – kezdte Räikkönen.
Az ilyen utcai show-kat is élvezi?
- Maradjunk annyiban, hogy nem önként jelentkeztem erre a feladatra a Ferrarinál. Mindenesetre nagyon látványosak ezek a városi parádék, igaz, nem a sebességről szólnak. A Forma–1-ben is vannak utcai futamok, a legérdekesebb a Monacói Nagydíj, ahol Budapesthez hasonlóan gyönyörű díszletek között vezethetünk.
Legendásan nyugodt versenyző hírében áll, aki a futam előtt akár aludni is képes. Volt valaha ideges?
- Természetesen engem is ki lehet hozni a sodromból. Csak nekünk finneknek megvan az a jó tulajdonságunk, hogy kívülről ez nem látszik rajtunk. Miért, látták már például honfitársamat, Valtteri Bottast feldúltan?
Tényleg, mi a titka a finn pilóták sikerének az autósportban?
- Nincs itt semmiféle titok, egyszerűen minden autós sportágat szeretünk, és elég korán kezdjük a versenyzést. Na és persze sokat gyakorlunk.
Mennyiben változtatta meg az életét az apaság?
- Most már nemcsak magamért, hanem a fiamért is felelősséggel tartozom. Azért pelenkát nem sűrűn cserélek...
– Nagyon cool! – mondja fülig érő vigyorral.
Persze gyerekként neki sem maradt ki a ladás élmény.
– Apámnak volt egy Lada Nivája, amit én is kipróbálhattam. A rossz minőségű utakra kívánni sem lehet jobb kocsit – teszi hozzá.
S hogy mindig F1-es karrierről álmodott-e?
– Dehogy, inkább teniszező, később meg síelő akartam lenni, édesapám ugyanis síoktató. Viszont amikor először beültem egy gokartba, azonnal megpecsételődött a sorsom.
Nagy példaképe Michael Schumacher, ám Vitalij Petrovnak is hálás, amiért kitaposta az utat az orosz pilótáknak a száguldó cirkuszba.