Dárdai: makacs székely vagyok!

A magyar és a berlini szurkolók kedvencének, Dárdai Pálnak már a születésekor eldőlt, hogy erősen kötődni fog a futballhoz. Édesapja, idősebb Dárdai Pál ugyanis elismert pécsi focista volt, aki folyton magával vitte a fiát az edzésekre. A kis Palkó állandóan ott sertepertélt a pálya mellett, sőt nem egyszer hallgatta az öltözőben édesapja oldalán ülve az edzői eligazításokat.

Persze a kis Dárdai nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is próbálta elsajátítani a foci alapjait, amiben három évvel fiatalabb testvére, Balázs személyében játszótársa is akadt. A két srác szinte megállás nélkül kergette a bőrt, a fiatal Palikáról pedig már igen korán lerítt a mérhetetlen győzni akarás. Tehetség is férkőzött belé, hiszen tízévesen a tizenhárom esztendősök között futballozott, tizenhat évesen pedig már a Garami József vezette NB I-es Pécs felnőttcsapatában is bemutatkozhatott támadó középpályásként.

Dárdainak sok futballista társától eltérően a tanulásra is maradt ereje, a Jókai Mór Általános Iskola elvégzése után a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett le. Nyaranta imádott a magyarhertelendi strandon ejtőzni, Véménden, apai nagymamájánál pedig mai napig visszatérő elfoglaltságnak számít a disznóvágás.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a felnőtt játékosként a berlini Herthánál ikonná váló Dárdai apai ágon bukovinai székely, anyai oldalról sváb származású: – Elég vegyes lettem. Agyas vagyok, csökönyös és önfejű, mint egy székely, és precíz, mint egy sváb – vallja a sikeredző.

(Folytatjuk.)