Egyszerűségével, közvetlenségével, önazonosságával gyorsan meghódította a szurkolók szívét Dárdai Pál szövetségi kapitány. Sorozatunkban összefoglaljuk a 39 éves népszerű szakember életét.
Senki sem gondolhatta 1996 decemberében, amikor a Hertha 250 ezer euróért – mai árfolyamon 76 millió forintért – kivásárolta a BVSC-től Dárdai Pált, hogy a nagy munkabírású középpályás 2011 májusában a berlini klub ikonjaként fejezi be játékospályafutását.
A nevesebbnél nevesebb edzők – Jürgen Röber, Huub Stevens, Falko Götz, Lucien Favre – jöttek, mentek, de Dárdai néhány kispadozástól eltekintve valameny-nyiüknél kiharcolta a kezdőcsapatba kerülést. A szorgos munka és a bő 14 évnyi klubhűség számos rekorddal is párosult. A magyar légiós klubcsúcsnak számító 404 tétmeccsen lépett pályára a Herthában, ebből 286 (281 élvonalbeli) Bundesliga-találkozón, és 44 nemzetközi megmérettetésen – köztük BL-meccseken – segítette csapatát.
Nem meglepő tehát, hogy a legendától a berlini Olimpiai Stadionban 77 ezer néző búcsúzott az Augsburg elleni Bundesliga 2-es mérkőzésen, amelyen kezdőként 43 percet futballozott. A sors fintora, hogy bemutatkozó és elköszönő idényében is német másodosztályú bajnok lett.
– A tiszteletköröm alatt Michael Preetz klubmenedzser javaslatára Bence fiamat a nyakamba vettem, hogy a könnyeim törölgetése helyett arra figyeljek, hogy ő le ne essen – mesélte az ünnepelt, akiről fénykorában még ajándéktárgyként kapható mellszobor is készült.
A szurkolók A szív bajnokának! feliratú emlékplakettel fejezték ki a köszönetüket. Dárdai a megkülönböztetett szeretetet a sok szép pillanat mellett annak is köszönhette, hogy habár 1999-ben megkörnyékezte gyermekkori álomcsapata, a Bayern München, ő ellenállt a csábításnak.
Levezetésként a Hertha II amatőrcsapatában futballozott még egy kicsit, majd 2012-ben a klub második felkérésének eleget téve az U17-es együttes segédedzőjének állt.
A jövőkép tehát adott volt.
(Folytatjuk)
Csütörtök
Balázs öccsének halála megerősítette, a család számára mindennél fontosabb.
Péntek
Villámgyors rajtot vett edzői karrierje, előbb lett szövetségi kapitány, mint
a Hertha trénere.
