Élete legnagyobb élménye volt a tavalyi brazíliai foci vb. Igaz, Cristian Ramírez azon csak nézőként vehetett részt, mivel a sérülése miatt kimaradt az ecuadori válogatottból, amely a tizenhetedik helyen ért célba.
Egy holland menedzser ajánlotta Thomas Doll, a Fradi futballcsapata német edzőjének figyelmébe az ecuadoriak húszéves korára nyolcszoros felnőtt fociválogatott balbekkjét, Ramírezt, majd megnézte személyesen is a fiút egy-két Bundesliga-meccsen is, és annyi elég is volt számára ahhoz, hogy fél évre kölcsönbe a Zöld Sasokhoz hívja.
– A pályán kifogástalanul jön előre, a védőmunkája mellett a támadójátékba is besegít - jellemzi Ramírezt a német tréner.
– Mondanám, hogy szükségem lenne rá az új idényben is, de hát egy ilyen feltörekvő fiatalember azért feltehetően inkább a Bundesligában folytatná. Persze az ő fejével nem tudok gondolkodni. De általánosságban azt is tudni kell, hogy az ottani körülményeket, a német bajnokságot egy dél-amerikai srácnak nehéz megszoknia.
Maga az ecuadori védő e kérdésről úgy vélekedik: a jövővel nem foglalkozik, először bizonyítani akar a zöldeknél, és persze fejlődni.
– Cseppet sem zavar, hogy az engem birtokoló Düsseldorf előbb a Nürnbergnek, majd a Fradinak adott kölcsön - szögezi le a Borsnak Ramírez, akinek a budapesti beilleszkedésben egyelőre az édesapja segít.
Arra a kérdésre nem tudja a választ, meddig marad Budapesten a papa, viszont másfél éves kisfia, Mateus nem jön át hozzá Európába, ez biztos.
Kiegyensúlyozottsága okát mély vallásosságában jelöli meg. Budapesten is szívesen járna templomba, de egyelőre nem tudja, mi és hol van. Ritka jó fizikumú focista, ám arra a felvetésünkre, hogy birkózik vagy dzsúdózik-e, nemmel válaszol, majd izmai kiváló állapotát azzal magyarázza, hogy tréning után elég sokat gyúr.
– A vb-n sajnos nem futottam össze korábbi kedvencemmel, a brazil Roberto Carlosszal és a mostani ideálommal, Marcelóval sem, viszont energikus teljesítményét megcsodáltam. Robbanékony, jól cselez, az ő futballja az etalon számomra.
Amúgy Ramírez nem egy kis étkű ember, a Magyar Kupa első helyére, továbbá magyar bajnoki címre fáj a foga. Eddigi nyolc válogatottsága közül az argentinok elleni derbire emlékezik igencsak szívesen. Már csak azért is, mert ő fogta Ángel di Maríát. S hogy milyen eredményt hozna egy Ecuador–Magyarország barátságos válogatott találkozó, nos, e kérdésen hosszasan töpreng, majd kiböki: nem tudja, mivel a magyar válogatott játékerejével nincs tisztában, viszont nagy álomnak címkézte, ha dél-amerikai részről szóhoz juthatna egy ilyen összecsapáson.
