Ha Mészöly Kálmán, akkor bundagyanú, káromkodás, politikai hovatartozás – mindegyikről beszél az Ulpiusnál megjelent könyvében.
1961. szeptember 6-án a Népstadionban a Real Madridot fogadtuk. A BEK elsô̋ fordulójában mindjárt a kor egyik legerô̋sebb gárdáját sorsolták ki nekünk. Puskás Ferenc természetesen nem jöhetett el Budapestre, de nélküle is bombaerô̋s volt az a Madrid. Nyert is 2-0-ra (...) Nem volt veszítenivalónk, amikor Madridba repültünk a visszavágóra. Puskás Öcsi ott várt bennünket a repülôtéren. Ha azt mondom, nem volt olyan kérésünk, amit ne teljesített volna, akkor nem túlzok. Vitt minket mindenhová, megmutatta a várost, és ahol megjelent az autójával, a rendőr leállította a forgalmat.
(...) Nyugodtan játszottunk, vezettünk 1-0-ra, a madridi aréna százezer nézôje csendben és döbbenten figyelt. Aztán (...) a Real fordított, s nyert 3-1-re. (Öcsit egyébként Ihász Kálmán fogta, Illovszky ezzel küldte pályára: „Mész vele mindenhová, még a WC-re is!” Puskás nem örült a szoros védôôrizetnek: „Kálmán, a kurva anyád, hagyj már egy kis levegôt nekem!” – vágta oda neki, félig viccesen.)
A meccs után nem sokkal a szállodában egy üzenet várt, amelyen ez állt: „Mészöly úr, önre és Farkas Jánosra szükségünk van, ha kedvet éreznek ahhoz, hogy új életet kezdjenek, igazi sztárcsapatban futballozzanak, és hogy szabad országban éljenek, akkor csak annyit kell tenniük, hogy a megadott időpontban az önökre váró személyautóba beülnek, a többit bízzák ránk...”
Mellbe vágott, felkavart az üzenet. Ott volt a Madriddal a legendás menedzser, Östreicher Emil, ô is biztatott bennünket, hogy csak bátran, Santamaria, a madridi középhátvéd már idôs, te játszhatnál a helyén...
Nem mentünk.
(Folytatjuk)
