Kibabráltak velünk a dánok a női kézilabda Eb-középdöntőjében: 23-20-ra nyertek. Tomori Zsuzsáék nem játszhatnak éremért.
Hogy az eredetileg megjelölt célkitűzés, a hat közé kerülés tartható legyen, ma a norvégokat illene elkapni a záró, debreceni találkozón, ám erre – valljuk be – csekély az esély. Németh András szövetségi kapitányt arról kérdeztük: nem készült fel arra, hogy a dánok több mint 40 percen keresztül a kapusukat lehozva hét mezőnyjátékossal operálnak?
– Számítottam rá, hiszen ez a taktika nem új, viszont ilyen hosszú alkalmazása meglepett. De nem ezért kaptunk ki, sokkal inkább gyenge támadójátékunkat hibáztatom – válaszolta a szakember. – Menet közben nem leltünk megoldást, de a gólerősebb támadójáték segíthetett volna.
Hozzátette: már tudja, kevés volt az a 40 edzés, amivel a kontinensbajnokságra készülhettek.
– Összességében ezzel a válogatottammal még az út elején járok – szögezte le.
Laurencz László korábbi szövetségi kapitány kritikusabban összegzett. Megszámolta: 18 esetben a dán játékosok szemtől szemben álltak Kiss Éva kapussal.
– Százszázalékos ziccerek voltak, és ha Évi nem véd szenzációsan, 8–10 gólos, tragikus különbségű vereség lett volna a vége – vélte Laurencz. Aztán felsorolta, mi a baj a magyar válogatottal:
1. A dánok előzetesen azt híresztelték, szétrohannak bennünket, ehelyett a hét mezőnyjátékos alkalmazásával higgadtan ziccerig játszottak.
2. Támadójátékunk gyengesége mellett e meccsen a védekezésünk nulla volt.
3. Szélről szinte veszélytelen a válogatottunk.
4. Több játékosunk lövőereje nem éri el a nemzetközi élvonalét.
Végezetül megjegyezte: a norvégok elleni sikerhez az kellene, hogy megjelenjen Óz, a nagy varázsló, ám azt hiszi, a magyar válogatott még az 5. helyért folyó rájátszásról is lemaradhat.
