Megverjük a finneket is, ígéri a kapitány édesapja

Ha nehéz harcban is, de a meglévő négyhez újabb három pontot szerez a magyar válogatott a szombati Eb-selejtezőn Finnország ellen – jósolja idősebb Dárdai Pál. Aki azt sem titkolja, fiáék Feröer elleni meccsétől tartott, mert tele voltak sérültekkel. – Az az egy-null fordulópontot jelentett – vélekedik. – Ráadásul a fiamnak most végre lesz elég ideje, hogy tökéletesen beélesítse a jelöltjeit.

Arra a felvetésre viszont, hogy ifjabb Dárdai marad-e a kapitány 2015-től is, kétkedését fejezte ki, szerinte előbb a Hertha felnőtt csapatának trénereként dolgozik majd főállásban. Ezt húsz­éves korában megígérte a papájának, márpedig a szavát mindig betartja.

– A felmenőim bukovinai székely kisbirtokos gazdálkodók voltak, akik ha kimondtak valamit, azt tűzön-vízen keresztülvitték. Palkó is ilyen. Konok – persze jó értelemben. Számít segítői észrevételeire, ám végül ő dönt, és azt mindig vállalja, ha sikeres, ha nem. E hozzáállása eredménye a románok elleni egy-egy és a feröeri diadal. Elhiteti a játékosaival, bármennyire szürkének hisznek valamit, az tulajdonképpen színes. Erre a szuggesztív lelki ráhangolásra pedig vevők Gera Zoliék, akik nagyra becsülik, mert szaktudása a német futballból ered.

Nem költözik Berlinbe

Idősebb Dárdait régóta hívja a fia Berlinbe lakni, mindhiába. Egyrészt az élvonalbeli pécsi futballcsapatnál Kulcsár Árpád segítője, másrészt nem költözne olyan messzire drága halottaitól. A felesége négy és fél éve, a kisebbik fia, Balázs 2002 nyarán, 23 évesen, a pályán hunyt el. – Egy szögletnél könyökkel kapott egy ütést a szívgödrére. Később a felezővonalnál összeesett, majd a kezeim között halt meg. Ha lett volna egy defibrillátor a közelben, ma is élhetne. De nem volt.