Csoda: pacemakerrel futott a brutálpályán Móni

A viadal sikerrel mutatkozott be, hiszen több mint ezerötszázan vállalkoztak arra, hogy harminckét vad akadályt „elfogyasztva” térképezzék fel a stadiont. A BSI szervezői nagyon fantáziadús pályát alakítottak ki, a résztvevők egy percig sem unatkozhattak. Az indulók közt akadt egy hölgy, Beck Mónika, aki pacemakerrel futotta le a közel öt kilométert.

– Szívbetegen jöttem a világra, de csak hároméves koromban derült ki, hogy lyukas a szívem, a két pitvar között össze kellett foltozni. Tizennyolc éves koromban visszatértek a szédülések, az ájulások, nem volt mese, csak a pacemaker segíthetett.

Mónika sokáig nem tudta elfogadni az új „szervét”, de négy készülékcsere után idővel megbékélt a géppel, amely éven­-te egy pluszszületésnappal ajándékozta meg. A kulcscsont alá beültetett készülék sok sportot kizárt az életéből, így a saját kárán tapasztalta meg, hogy a rafting egyáltalán nem tesz jót, de a futásban örök szerelemre lelt.

– Amikor tavaly először futottam le versenyen tizennégy kilométert, és a célba érve bemondták a nevem is, majdnem elsírtam magam – idézi fel emlékeit a kétgyermekes anya. – Nincs nehéz dolgom, csak az orvosaim – dr. Merkely Béla és dr. Zima Endre – utasításait kell követnem a futásban is. Az ironmant már teljesítő Endrével együtt futjuk a félmaratont.

A brutálfutáson főleg a sok lépcsőzés gyötörte meg, de mint mindenki más, ő is boldogan ért célba. – Itt nincs jelentősége, hogy férfi vagy nő fut, a végére mind koszosak lettünk, s ez a lényeg. Élmény volt, amikor az extra bicepszes urakat többször úgy hagytuk le, mint a szél. Öröm volt a lányommal futni, és látni, hogy ebbe a szabadidős tevékenységbe a fiatalok is szívesen beszállnak, mert érzik a buliszagot. Remek családi szórakozás a brutálfutás, csak ajánlani tudom.