A Szeged elleni bajnoki bronzcsata után befejezi vízilabda-pályafutását Gergely István. A kétszeres olimpiai bajnok kapus a jövőben a doktori fokozat megszerzésére és a civil életére koncentrál.
Nem szakad el a pólótól, a klubja és a válogatott mellett is dolgozik a jövőben, de: nem hiányoznak majd a kemény meccsek?
Azok nem, de a társaság, az edzések és a mérkőzések előtti és utáni beszélgetések, a jó közösség, nos, az nagyon – vallotta be Gergely István. – Rövidesen már nem fogják keresni a társaságom, afféle „kívülálló” lesz belőlem. Nem hiányzik az az érzés.
Mennyire sikerült kerek egésszé formálnia a pályafutását?
Nincs hiányérzetem, annál is inkább, mert felvidéki srácként, a szlovák válogatottól indulva értem fel a csúcsra azzal, hogy Magyarországot képviselve nyertem két olimpiai bajnokságot. Igaz, Eb-re sohasem jutottam ki, de ez talán nem olyan nagy baj.
Mire akar feltétlenül időt szakítani, ha már nem kell edzésekre járnia?
A párom már a házasságkötésünk előtt tudta, milyen a pólós feleség élete, de most örül, hogy végre több időt tölthetünk együtt, több közös programunk lehet. Nem is annyira a sport miatt kiesett lemaradást akarom behozni, inkább új dolgokra, új felfedezésekre vágyom.
Most talán bejárhatja végre a világot a motorjával.
Annyi időm azért nem lesz, bármennyire is szeretek motorozni. Így is lesz dolgom bőven, készülök a Semmelweis Egyetemen a doktori fokozat megszerzésére, és mihamarabb meg kell ismerkednem a sportvezetői mesterség fortélyaival.
