Busai Attila, a Fradi futballistája Újpesten rúgott labdába. Persze nem váltott klubot, egy jótékonysági eseményen, az SOS Krízis Alapítvány otthonában élő, erőszakot elszenvedett gyerekekkel focizott.
Attila nem csinált gondot abból, hogy több kisgyerek úgy kért tőle autogramot a rendezvényen, hogy közben lila-fehér újpesti sálat viseltek. – Inkább viccesnek találtam a helyzetet – mosolygott Attila –, sőt, még örültem is, hogy őket sem zavarja: én a rivális Ferencváros labdarúgója vagyok. Számomra természetes az effajta különbözőség, és különben is, egy jótékonysági rendezvényen nem az a fontos, hogy ki melyik klubhoz kötődik, hanem a közös célok kerülnek középpontba.
A középpályás a rendezvény során közel került a gyerekekhez, igyekezett néhány önfeledt percet szerezni nekik. – Remélem, sikerült a gyerekeknek kizökkenniük a hétköznapokból – folytatta Attila. – Beszélgettünk a fociról, arról, hogy én mit hogyan csinálok. Az én példám is mutatja, hogyha az ember kitartó, elérheti a céljait, ezt próbáltam elmagyarázni nekik.
Attila nem egyedül érkezett, elkísérte a barátnője, akivel mindössze három hónapja vannak együtt. – Egy plázában láttam meg őt, és tudtam, meg kell ismernem – tért ki röviden a magánéletére a focista. – Szerencsére sikerült közel férkőznöm hozzá, így volt alkalmam megszólítani. Most pedig már egy pár vagyunk, és nagy harmóniában élünk.
Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Attila és kedvese a jótékonysági eseményen közelebbről is megismerkedett egy családdal: az édesanya betegsége miatt nem tudja eltartani a gyermekeit. – Annyira meghatott a sorsuk, hogy elhatároztunk, segítünk rajtuk. Én jó családi körülmények között nevelkedtem, ezért is kötelességemnek érzem, hogy akinek más sors jut, azt a magam módján támogassam. Szerencsére a játékostársaim és a klubom is partner volt ebben. A gyerekek annak a Fradi-meznek örültek a legjobban, amit a csapat valamennyi tagja aláírt.
