Pályafutása 17. állomásához érkezett Ferenczi István, aki harmadszor igazolt a Vasashoz. A csatárnak nagy tervei vannak a pályán és azon kívül is, viszont egy 18 éves barátsága tönkrement.
A magyar foci mezőnyében nehezen találunk még egy olyan „vándormadarat”, mint az NB II-es Vasas csatára, Ferenczi István. A futballistának ez már a 13. csapata, melyet szolgál, ráadásul a Győrhöz és a Zalaegerszeghez kétszer, míg az angyalföldiekhez immár harmadszor írt alá pályafutása során. Hogy a 36 éves támadónak mit sem kopott a tudása, azt a Soroksár elleni edzőmeccsen (4-1) szerzett góljával is bizonyította.
– A kondimra mindig kényesen odafigyeltem, mert anélkül egyszerűen nem megy úgy a játék – magyarázta Ferenczi, aki legutóbb a szlovák Nagymegyerrel gólkirályként jutott fel a harmadik osztályba.
– Amikor hallottam, hogy Jámbor János és Vancsa Miklós visszatértek a Vasashoz, azonnal jeleztem, szívesen jönnék, nem sokkal később pedig már alá is írtam másfél évre. Kellemes emlékek kötnek a klubhoz, mint ahogy a Fradihoz, az MTK-hoz, a ZTE-hez, vagy éppen az angol Barnsley-hoz is. A Vasassal tavasszal szeretnénk a felsőházban végezni, majd a következő évadban nagyobb céljaink is lehetnek.
Sokat lehetett arról hallani, hogy pályafutása befejeztével menedzsernek áll a csatár. – Egyelőre kútba esett ez a tervem, mert korábbi menedzserem, Vörös-baranyi József, akivel közös munkában gondolkodtam, és akihez tizennyolc éves barátság fűzött, a pénz miatt elfordult tőlem – magyarázta a támadó.
– Számomra ő többé nem létezik. Azért végleg nem mondtam le erről a pályáról, a Vasasban is van két fiatal, Dzsudzsák Balázs-szintű játékos, akiket nemcsak a mindennapi felkészülésben, de abban is szívesen segítenék, hogy jónevű külföldi csapathoz igazoljanak. Megkeresésünkre Vörösbaranyi nem kívánta kommentálni Ferenczi szavait.
