A szerencséjének köszönheti Koch Dóra győri kosárlabdázó, hogy ő és nővére, Laklóth Anna megúszta a bő egy hónappal ezelôtti busztragédiát.
A fővárosban él most Dóra, a győri kosárlabdázó-együttes húszéves kiválósága, aki nővérével, Annával életveszélyes sérülés nélkül megúszta a kosarasok két halálos áldozatot is követelô buszbalesetét.
A Corvinus Egyetem tájépítész-mérnök-hallgatója a testvére társaságában a jármű leghátsó ülésén szunyókált, amikor arra riadt, hogy a busz dől balra. – Pár másodperc kiesett, ekkor zuhantam a kitört ablakon keresztül az utat és kerékpárutat elválasztó árokba – meséli Dóra, aki július végén igazolt Győrbe.
Ahogy körbenézett, látta, Tapodi Péter klubigazgató meghalt. Bízott abban, hogy Fűzy Ákos edző életben marad, ám hiába... A járműben és az árokparton mérhetetlen csend uralkodott. Senki sem sikoltozott, jajveszékelt, Koch szerint sportembereknél ez még ilyen tragikus helyzetben sem szokás. Bár az eltört csuklója pokolian fájt, azt tisztán hallotta, amint Anna hangosan keresi őt.
Dóra kezéről másfél hét múlva lekerül a gipsz, novemberben már kosarazni szeretne
– Azt hallván, hogy „Dorcikám, hol vagy?”, megnyugodtam. Később mentőkocsival Sopronba szállítottak bennünket. Persze a nővérem első dolga az volt, hogy hívja, megnyugtassa a szüleinket.
A két kosárlabdázó édesanyja, az egykori sokszoros válogatott Deák Éva rögvest Sopronba indult, s ott megtudhatta, hogy a kisebbik lánya bal orsócsontja másfél centire elmozdult, és átszúrta a bőrét is. Dórának az fájt igazán, amikor helyretették a csontot, majd egy tízcentis titánlappal rögzítették a műtét során.
Már érzi a kézfejét, a gipszet másfél hét múlva leveszik, s addig Budapesten jár rehabilitációra. A titán másfél év után kerül ki a kezéből.
Mivel jó testvérek, heti egyszer meglátogatja a nővérét Győrben, s persze a csapattársait is. Dórát igen kemény fából faragták, hangsúlyozza, már novemberben játszani szeretne, másrészt Annával együtt bizonyítana majd a felnőttválogatottban is.
