Hiányzó metszőfoga egy jó évtizeddel előtti kemény összecsapásra, tetovált bal karja pedig a 2007-ben az Anaheim Ducksszal aratott Stanley-kupa-győzelemre emlékezteti Ric Jackmant.
Ehhez képest meglehetősen szerény a fehérvári edzéseken is kőkemény kanadai légiós, aki őszintén vallja, hogy a régi dicsőségből nem lehet megélni, edzésről edzésre, meccsről meccsre oda kell tennie magát.
– Pályafutásom legszebb élménye volt a Stanley-kupa-diadal, de most Fehérvárott kell bizonyítanom – árulta el a Borsnak a 35 éves védőjátékos, aki egykori salzburgi csapattársa, a fehérváriakat erősítő Frank Banham biztatására jött Magyarországra. – A profi hokis oda megy, ahol jó lehetőséget kap, ezért jöttem ide. Bevallom, nem sokat tudtam Magyarországról, és amikor néhány évvel ezelőtt a Salzburggal itt jártam, magam sem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok játszani.
A kanadai védő éppen pályafutása csúcsán fordított hátat az észak-amerikai profiligának, az NHL-nek. Nem kapott számára kedvező szerződést, a kispadot azonban nem akarta koptatni, inkább átjött Európába. Megfordult az osztrák, svéd és szlovák élvonalban, az elmúlt két évben pedig Dél-Koreában játszott.
– Formálódó csapat a Fehérvár, szükség van a hozzám hasonló rutinos játékosokra, akikre felnéznek a fiatalok – folytatta Ric, akinek eddig még arra sem volt ideje, hogy szétnézzen Budapesten. – Lesz még idő erre is, néhány hónap múlva meglátogat a feleségem a két kislányommal, addigra kiismerem magam a fővárosban, és rutinos idegenvezetőként kalauzolhatom majd őket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.