Nem fog az idő a magyar világbajnoknőn

A felszerelések hitelesítésében és az önkéntesek irányításában vesz részt a legutóbbi, 1991-es budapesti világbajnokságon csapatban arany-, egyéniben pedig ­bronz­ér­mes párbajtőröző, Várkonyi Marina.

– Tizennégy évet húztam le a vendéglátóiparban, nemrég tértem vissza a vívásba, az MTK technikai vezetője lettem. Szeptembertől középfokú edzői tanfolyamra járok, és bíráskodni is fogok, úgyhogy még közelebb kerülök egykori sportágamhoz, pótolom, amit csaknem másfél évtized alatt kihagytam – mondta a Borsnak Várkonyi Marina, akin nem fogott az idő, éppen olyan csinos, mint korábban.

A világbajnokság háttércsapatába az MTK vívómestere, Szerencsi Zsolt révén került, akivel már a márciusi, budapesti kadett- és junior-világbajnokságon együtt dolgozott a fegyverek és felszerelések ­hitelesíté­sénél. – Mi már a vb rajtja előtt megkezdtük a munkát, akkor hitelesítettük a magyar versenyzők ruháját és felszerelését, majd fokozatosan az érkező delegációkét.

Amióta megkezdődtek a főtáblás küzdelmek, az úgynevezett call room, vagyis a versenyzők gyülekezési helye a bázisom, minden asszógyőztes fegyverét és vezetékét újra ellenőrizzük, hogy kizárjuk az esetleges meghibásodást, ugyanis az a vívó, aki hibás felszereléssel lép pástra, sárga lappal kezdi a következő asszóját.

Marina egy másik világbajnok, az 1987-es csapatban aranyérmes Tuschák Katalin munkáját is segíti. – Az asszókat a munkám miatt nem tudom követni, de azért a magyar versenyzők mérkőzéseibe bele-belenézek. Az az igazság, hogy nem is szeretnék ott lenni a pást közelében, mert ez a kabalám. Ha ott vagyok, általában kikapnak, így inkább a belső monitoron követem a mérkőzéseket, az egyaránt érmes Szilágyi Áron és Szász Emese asszóit is így néztem.