A vívás miatt lett hűtlen a futballhoz Rédli András, a világbajnok párbajtőröző. A szerelem azért megmaradt, az egykor Huszti Szabolccsal egy klubban játszó vívó, a Fradi elkötelezett szurkolója.
Azok után, hogy aranyérmet szerzett a magyar párbajtőrcsapattal Rédli András a budapesti vívó-világbajnokságon, már aligha bánja, hogy nem lett belőle futballista. Pedig a kilencvenes évek közepén még Husztival együtt rúgta a labdát a Tapolcai Bauxit serdülőcsapatában. A Hannover profija már akkor az egy évvel idősebbek közt villogott.
– Édesanyám vett rá, hogy inkább vívjak – árulta el Rédli András, a vívóberkekben Ezredesnek ismert világbajnok, akit néhány napja több ezer szurkoló előtt köszöntöttek a zöld-fehérek MTK elleni mérkőzése előtt. – Nem bántam meg, Borosné Eitner Kinga igazi vívóműhelyt teremtett Tapolcán, rajtam kívül még két világbajnokot – Szalay Gyöngyi és Boczkó Gábor – nevelt fel. Egyébként a budapesti vb-n szinte futballmeccsekhez hasonlatos volt a hangulat.
András bevallottan elfogult Fradi-drukker, a B-közép oszlopos tagja, aki kilencévesen volt kint először a Ferencváros mérkőzésén, és azonnal megfogta a hangulat.
– Telt ház volt az ezerkilencszáz-kilencvenkettes Vasas elleni bajnokin az Üllői úton, és rögtön tudtam, hogy én is ide tartozom – emlékezett Rédli, aki azóta is hűséges a klubhoz, olyannyira, hogy a nagy versenyeken büszkén viseli a vívóruha alatt a FTC mezét. Azt mondja, az imádott klub dressze hitet, erőt és önbizalmat ad számára.
– Csak hazai pályán, azaz otthon, a barátnőmnél okozott eleinte némi problémát a klubhűség. Kati – a BSE kézilabdázója – Békéscsabáról származik, arrafelé inkább a lila-fehér színösszeállítás hódít, de már négy éve járunk, ő is megbarátkozott a zölddel.
