Egyre többen állítják teniszberkekben, hiányoznak az igazi, nagy egyéniségek a férfiak elitjéből. Vajon tényleg így van? Képességeiket, eredményeiket tekintve senki sem kérdőjelezheti meg, hogy Roger Federer, Rafa Nadal, Novak Djokovics és Andy Murray örökre beírta magát a teniszezés világnagyságai közé, ugyanakkor az is bizton állítható, a konfliktusok hiányoznak a pályafutásukból.
– Tisztelem őket, de mindannyian unalmasak, mint a sz*r – jelentette ki nemrég a litván teniszező Ernests Gulbis. – Federer honosította meg a semmitmondó nyilatkozatokat, a fiatalabb játékosok pedig elkezdték lemásolni.
Ám nemcsak az interjúszobában, a pályán is visszafogottak a mai ászok, ami a ’70-es és ’80-es évek ikonjairól, az amerikai John McEnroe-ról és Jimmy Connorsról nem volt elmondható.
Előbbi folyamatosan és tudatosan ócsárolta a vonalbírókat, illetve a mérkőzésvezetőt, hogy összezavarja őket, sôt egy ízben az ütőjét az üdítős hűtőbe vágta, amiért 21 napos eltiltást, és 7500 dolláros, vagyis 1,7 millió forintos pénzbüntetést kapott.
Connorst sem kellett félteni, ő az ellenfeleivel is sokszor keveredett szópárbajba, az egyik meccsén például térfélcserekor a rivális lába elé köpött. Ám ezeket a cirkuszokat kifejezetten élvezte a közönség.
A női mezőnyben egyébként ma is akad egy kiállhatatlan teniszező: a francia Marion Bartoli, aki a legfontosabb pontjait az ellenfelei szemébe nézve, ökölrázással ünnepli.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.