Nincs ezen mit szépíteni, a férfitenisz négy legjobbja borzasztóan unalmas figura a pályán. A tudásukat nem érheti egyetlen szó sem, a feszültségkeltés azonban szinte ismeretlen a repertoárjukban.
Egyre többen állítják teniszberkekben, hiányoznak az igazi, nagy egyéniségek a férfiak elitjéből. Vajon tényleg így van? Képességeiket, eredményeiket tekintve senki sem kérdőjelezheti meg, hogy Roger Federer, Rafa Nadal, Novak Djokovics és Andy Murray örökre beírta magát a teniszezés világnagyságai közé, ugyanakkor az is bizton állítható, a konfliktusok hiányoznak a pályafutásukból.
– Tisztelem őket, de mindannyian unalmasak, mint a sz*r – jelentette ki nemrég a litván teniszező Ernests Gulbis. – Federer honosította meg a semmitmondó nyilatkozatokat, a fiatalabb játékosok pedig elkezdték lemásolni.
Ám nemcsak az interjúszobában, a pályán is visszafogottak a mai ászok, ami a ’70-es és ’80-es évek ikonjairól, az amerikai John McEnroe-ról és Jimmy Connorsról nem volt elmondható.
Előbbi folyamatosan és tudatosan ócsárolta a vonalbírókat, illetve a mérkőzésvezetőt, hogy összezavarja őket, sôt egy ízben az ütőjét az üdítős hűtőbe vágta, amiért 21 napos eltiltást, és 7500 dolláros, vagyis 1,7 millió forintos pénzbüntetést kapott.
Connorst sem kellett félteni, ő az ellenfeleivel is sokszor keveredett szópárbajba, az egyik meccsén például térfélcserekor a rivális lába elé köpött. Ám ezeket a cirkuszokat kifejezetten élvezte a közönség.
A női mezőnyben egyébként ma is akad egy kiállhatatlan teniszező: a francia Marion Bartoli, aki a legfontosabb pontjait az ellenfelei szemébe nézve, ökölrázással ünnepli.
