Szepesi Niki kikéri magának, hogy elárulta volna a sporttársait. Arról viszont hallgat, mennyit kapott azért, hogy megírja a szextitkokat, és leleplezzen példás családapaként elkönyvelt sportsztárokat.
Hány millióért árulná el a szüleit?
Anyukámat százezerért, apukámat sem többért. Ezt a kérdést komolyan gondolta?
A sporttársait pedig 7 millióért? Úgy tudjuk, ennyiért beszéli ki a szextitkait.
Honnan veszik ezt az összeget?
Számoltunk, osztottunk, szoroztunk. Kevesli?
A szerződésem üzleti titok – a pénz a siker függvénye –, amúgy pedig visszautasítom, hogy elárultam a közeget, amelyben felnőttem.
Az nem árulás, hogy megbecsült sztárokkal folytatott titkos viszonyáról jelentet meg könyvet?
Szerintem az az árulás, hogy nős vagy párkapcsolatban élő férfiak megcsalják a párjukat. Az nem árulás, hogy megírtam az életem történetét.
Igaz, hogy egy ismert pólós megfenyegette?
Többen is megtették, például az a férfi, aki magára vette a Borsban megjelent könyvrészletet.
Sokan elfordultak magától a könyv hírére?
Akik eddig mellettem álltak, még inkább támogatnak, sőt, biztattak az írás közben, hogy mindent őszintén mondjak el, és ne féljek.
Fél?
Nem, pedig gusztustalan mocskolódásokkal van tele az internet, és személyesen is értek atrocitások.
Például?
Egy fővárosi klub parkolójában álltam meg, amikor lerohant egy öttusázó, és indulatosan kérdőre vont, milyen alapon minősítem az élsportot.
Tényleg, milyen alapon?
Én nem általánosítok, azt mesélem el, amit megéltem.
Hány sportolóval feküdt le?
Háromszázötven oldalba maga szerint hány férfi fér bele?
Csak a szexről szól a könyv?
Nem, hanem például a gyötrelmes gyerekkoromról is. Arról, hogy sokáig jómódban éltünk, aztán csődbe mentünk, szétesett a család, anyukámmal maradtam, utcára kerültünk. Bérlakásból bérlakásba menekültünk, mindeközben én már magyar felnőtt bajnok voltam. Fájdalmakról szól, pofonokról, mélységről és magasságról.
És főleg a szexről...
Igen, a szexről. Mert valóban szexmániás vagyok, és volt szerencsém olyan pasikkal is lefeküdni, akikkel rengeteg nő szó nélkül az ágyába vetné magát.
Ha ennyire bátor, miért nem ír neveket?
Bátor vagyok, de nem ostoba. Egyébként a történetek adnak el egy sztorit, nem a név.
Tegyük fel, hogy a könyve miatt családok esnek szét, ön pedig közben csak a pénzt számolja. Ekkor sem lenne lelkiismeret-furdalása?
Legyen annak, aki miközben velem hentergett, a felesége otthon etette a kisgyerekét! Ezeknek a férfiaknak amúgy ajánlom a békítő szexet. De már nem velem!
